Arany János népdalgyűjteménye

Előszó

Kevesen tudták - zenei és irodalmi köztudatunk számára jóformán ismeretlen tény maradt -, hogy Arany János, élemedett korában, a »Toldi Szerelmé«-nek éveiben, egy zenészbarátja kérésére, írásba foglalta azokat a népszerű dallamokat, amelyekre ifjúkorából emlékezett.
Ez a másfélszáz dallamot magában foglaló gyűjtemény, aránylag szerény terjedelme és fogyatkozásai ellenére, nevezetes dokumentum: a multszázadi magyar zenei köztudat keresztmetszete, népdalismeretünk történetének nevezetes állomása; annál jelentősebb és jellegzetesebb, mert hiszen a kor legnagyobb magyar költője foglalta írásba, személyes emlékei és ismeretei alapján. Igazi visszhangja és hatása azonban sohasem lehetett, mert rejtve maradt, kiadatlan; a hetvenes-nyolcvanas évek óta ugyan felhasználta, idézgette egy-két zenei kutatónk, de a nagyközönség elé a maga hiteles valóságában és teljességében sohasem került.
A Kisfaludy-Társaság, közel negyven éve, tervbevette már a gyűjtemény kiadását: Arany János születésének századik évfordulójára, 1917-re kellett volna megjelennie, Sebestyén Gyula szerkesztésében, Gyulai Ágost és Sztankó Béla irodalmi, illetve zenei gondozásában. Ez a terv azonban, előbb a világháborús zavarok és nehézségek, utóbb a kötet két munkatársának, Sebestyén Gyulának és Sztankó Bélának halála miatt nem válhatott valóra. Most, a költő halálának hetvenedik évfordulóján, a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya úgy érezte, régi tartozását rója le, amikor - Arany János összes műveinek új kiadásával egyidejűleg - a kéziratos népdalgyűjteményt is hozzáférhetővé teszi olvasóközönségünk számára. Kodály Zoltán és Gyulai Ágostot bízta meg a sajtó alá rendezés munkájával s lehetővé tette, hogy a szerkesztők - kísérőtanulmányaik és jegyzeteik mellett - magának az eredeti kéziratnak fényképmását adhassák az olvasó kezébe. A kötet ezenfelül magában foglalja Arany János eredeti szerzeményeit is.
A szerkesztők abban a meggyőződésben tettek eleget megtisztelő feladatuknak, hogy ez a kiadvány, ha megkésetten is, de méltóan teljesíti feladatát. Arról az oldaláról mutatja be nagy költőnket, amelyről eddig a legkevésbé ismertük: mint kora magyar dallamvilágának hiteles és gondos tanúját, aki közvetlen, személyes élmény gyanánt ismerte népünk költészetét, mielőtt annak klasszikus formát adott, s akinek nemcsak a magyar irodalom, hanem a magyar zenetörténet is adósa és lekötelezettje. Vissza