Arany János mint esztétikus

Előszó

Nem helyes, s igazságos okokkal nem is bizonyították soha azt a véleményt, mintha a tudományban nem jeleskedhetnék a költő. Különösen a műbírálat, a kritika-esztétika határaitól, mint az igazi alkotó, költői szellemmel homlokegyenest ellenkező, azt szinte kizáró területtől, a közvélemény bizonyos jóakaratú féltéssel igyekszik távoltartani a költőt. A kritikusoknak egy része viszont külömböző szempontokból meritett bizonyitékokkal akarná igazolni e kizárást. Főképen a tudomány egyéb területein joggal általánosan alkalmazott, az egymástól külömböző anyagok vagy erők szükségszerű szétválásának - differentiálódásának - elvét veszik alapul. Végső elemzésben, azt hisszük, ez az elv az, amelyen ama okoskodás alapszik, hogy az igazi költői érrel megáldott halandó, jó műbiráló nem lehet.
Igaz, a világirodalom nagy alakjai között kevés oly férfiu akad, aki e két, egymástól annyira külömbözőnek látszó területen elnyerte a pálmát, mégsem lennénk hajlandók a közönség és a kritikusok ama csoportjához szegődni, akik szinte lehetetlennek vélik egy és ugyanazon írónak mind a két területen való kitünését.
Ezen az állásponton tagadásba kellene venni Voltaire és Diderot költői tehetségét, vagy Goethéét, Lessingét és Wielandét, akiknek költői vénáját és műbirálói tevékenységét egyaránt kiválónak, azaz irányadónak tekinti a művelt közvélemény. És megfosztana bennünket, magyarokat, e kizárólagosság a mi - mondhatnám - legjelesebb műbirálónktól, Arany Jánostól, akinek nevét, ha régibb kritikusaink úgyis gyér sorából kitörülnénk, alig maradna még említeni való néhány nevünk: Kazinczy, Bajza, Erdélyi, Greguss, Gyulai, s nem lehetetlen, hogy e kiközösítés épen a legkiválóbbtól fosztana meg bennünket.
Mi, a magunk részéről, midőn nagy örömmel fogunk most Arany János kritikai s esztétikai tevékenységének s alkotásainak fejtegetésébe és méltatásába, tesszük ezt avval a meggyőződéssel, hogy költészetével együtt lehetetlen eléggé megbecsülnünk s elég sokat tanulmányoznunk a szellem alkotásainak más lapjára tartozó, de ép oly nagy becsű műbirálatait, esztétikai értekezéseit, nemkülömben mélységes nyelvészeti értekezéseit. Vissza