Előszó
Musa, imádottam ! hadi dalt jer zengni Botondról;
Monddsza, miért lobbant, s lön a görögökre haragja
Kérlelhetlenné ? Szüve föltett szándoka mellett
Állhatatos volt ő, s hadait nem hagyta...
Tovább
Előszó
Musa, imádottam ! hadi dalt jer zengni Botondról;
Monddsza, miért lobbant, s lön a görögökre haragja
Kérlelhetlenné ? Szüve föltett szándoka mellett
Állhatatos volt ő, s hadait nem hagyta pihenni
Dúlván ellenein, miglen rést törhete végre
Nagy sulyu fegyvere a fényes császári Bizancba,
S bársonyos agg követek hódulva borultak elébe.
Hol hűvös árnyak alatt csörgvén közelíti Drinápolyt
Arda patak, bérezés Rhodopétól éji keletre,
Hosszas harezok után szállt meg nyugtatni vitézeit
A nagybárdu Botond. Bégyüjtött kincse tömérdek,
Thracia Bolgárföld, s a tengerparti görögség
Nyújtották az erős vívónak sarczos adóúl,
S nők, testvérek, atyák vitték váltságbeli díjért
Tőle rokonjaikat, mert foglyot utála hadában.
Csak tőled nem válhata meg, rhodopei virágszál,
Szép Polydora! neked távol kell hagyni hazádat,
S a magyarok földjét honodúl ismerned ezentúl.
Ó ne könyezz, tágíts remegő hókebleden, ékes
Helleni száz! harczban vad ugyan, de fogadni szerelmet
És viszonozni tud a magyarok fő harczi vezére.
Vissza