Előszó
Részlet a könyvből:
KATALIN.
KÖLTŐI BESZÉLY. (1850.)
Megszűnt a vígadók nesze,
Mogorván űl az ősi vár
Mint élet -unt vén remete.
És, melybe visszasűlyede,
Rosz kedvét nem zavarja már...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
KATALIN.
KÖLTŐI BESZÉLY. (1850.)
Megszűnt a vígadók nesze,
Mogorván űl az ősi vár
Mint élet -unt vén remete.
És, melybe visszasűlyede,
Rosz kedvét nem zavarja már
Harsány zene, csengő pohár.
Szellős fokán nagy, fekete
Agyuk lomhán könyöklenek,
Hogy a ledörgött éljenek
Heve után hűtőzzenek;
Ércz ajkuk többé nem rivalg,
Végső morajjok is kihalt;
Sőt már a viszhang is pihen,
Mely összetorlott bérczeken
- Hol a felhőnek fészke van,
S a völgyben, ott, hol Vág folyam
Őrült kaczajjal elrohan -
Dörgésöket fel és alá,
Mint könnyű labdát, vagdalá.
Vissza