Előszó
A nyugvó folyadék egyensúlyával először Archimedes /I. e. 287-212/ foglalkozott, aki a vízben úszó testre ható felhajtó-erőt tette vizsgálat tárgyává, ő a tudományos hidrosztatika megalapítója....
Tovább
Előszó
A nyugvó folyadék egyensúlyával először Archimedes /I. e. 287-212/ foglalkozott, aki a vízben úszó testre ható felhajtó-erőt tette vizsgálat tárgyává, ő a tudományos hidrosztatika megalapítója. Később Stevin matematikus 1586-ban a "Principien der Statik und Eidrostatik" c. munkájában foglalkozott hidrosztatikai elvekkel.
Pascal a XVII. század közepén állította fel tételét a folyadék belsejében lévő feszültség egyenletes terjedésére. Pascal tételét Bramah-féle sajtóval igazolta, meghatározta az egyensúly feltételeit, majd Galilei, Toricelli, Newton, Bernoulli, Euler, Lagrange és Laplace ezen törvényeket matematikai formákba öntötték, és megvetették a tudományos hidrodinamika alapjait. Nagy érdemeket szerzett még D'Alembert, aki a XVIII. század végén a hidraulikai feladatok megoldására már az általa felállított egyenleteket használta fel.
A folyadék különböző kifolyási és áramlási viszonyaira elméleti fejtegetéseikkel Grashof, Weber, Hagen, Bupuit, Prony, Weisbach, Horace, Poncelet és Francis mutattak rá és számos esetben kísérletekkel is igazolták elméleti eredményeik helyességét, az elmélet és gyakorlat között szükségszerűen felmerülő korrekciós tényezőket is meghatározták.
Nagy érdemeket szereztek a hidrodinamika tovább fejlesztésében és gyakorlati alkalmazásának elterjesztésében: Bánki Donát, Rohrioger Sándor, dr. Kármán Tódor, dr. Pattantyús Á. Géza.
A csatornákban történő áramlások vizsgálatánál meg kell még emlékeznünk de Chézy-ról is, aki a róla elnevezett képlettel világhírnévre tett szert.
Vissza