Arab nyelvtani és irodalmi gyakorlatok

Előszó

Ez irodalmi szemelvények a pogánykortól az ortodox kalifátus uralmának végéig terjedő korszakból valóak és mintegy százötven évet ölelnek fel. A klasszikus arab irodalomtörténeti korszakolás ugyan élesen elválasztja a preiszlamikus kor irodalmát az Iszlámmal meginduló, írott irodalom tárgyalásától, itt mi mégis nem 622-t, a hidzsrát tettük meg a korszakolás fordulópontjának, hanem a politikai központ áttevődését Arábiából Damaszkuszba. Szerepet játszott a korszakhatár választásánál az is, hogy a sivatagi arab irodalom az omajja korban öltött írásos formát, hogy sokköltő ugyan az Iszlám megjelenése előtt született, de munkásságának egy része átnyúlt az iszlámikus korba is, hogy a preiszlámikus és koránikus arab nyelv között a mondattani, jelentéstani és stiláris eltérés nem jelentős.
A pogánykori irodalom nagy részét hosszú ódák tették ki. Így egy-egy ódából, minthogy teljességre törekedni lehetetlen lett volna, a legismertebb részeket választottuk ki. Ugyanígy a prózából és Koránból is.
A könyv második fejezetében jegyzetek találhatók. Első részük nyelvtani magyarázatokat tartalmaz, melyekben a szöveg nyelvtani megértésén túl arra is hangsúlyt fektettünk, hogy az orientalista nyelvtani szemlélet mellett megismertessük az arab nyelvtani felfogást, mely gyökeresen eltér az előbbitől. Utaltunk arra is, hogy egy-egy klasszikus szó, kifejezés fennmaradt-e a modern arabban vagy népnyelvekben. A második rész irodalmi kiegészítés, amely a költők adatait tartalmazza. Az összefoglaló rész hiányos. Vissza