A teológia összefoglalása

Előszó

Már szinte szólammá vált az a megállapítás, hogy korunkat jobban érdekli a jövő alakításának lehetősége, mint a múltba való visszatekintés. Ennek ellenére azonban főleg a szellemi életben a folytonosságot nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jelenünk a múltra épült, és a jövőnk is a jelenre fog épülni. Ezért a múlt maradandó értékeinek mindig megvan a mondanivalója. Aquinói Szent Tamásra úgy tekint fel a katolikus egyházi hagyomány, mint olyan vállalkozó szellemre, aki korának követelményeit megértve igyekezett megteremteni a tudás és a hit, a filozófia és a teológia harmóniáját, s ebből a szempontból mind tartalmilag, mind formailag évszázadokon keresztül volt mondanivalója. Kétségtelen, hogy azóta a problémalátás a filozófiában és a teológiában is kibővült. Ma már nem állhatunk elő a neotomizmus szándékával, hogy az új szintézist tamási alapokon valósítsuk meg. De az a kritikai realizmus, amit ő az ontológiában és az ismeretelméletben Arisztotelész filozófiájának továbbfejlesztésével kidolgozott, olyan biztos alapnak bizonyult, amelyre rá lehetett építeni az ember transzcendes tájékozódását. A kinyilatkoztatás és a hit arról beszél, hogy ez a tapasztalati világ az isteni és az emberi értékek találkozóhelye, s így megadja a végleges lehetőséget a szellem kibontakozására is. Ezért az élet értelmén és célján töprengő ember számára mindig probléma lesz annak eldöntése, hogy mi az esetleges és szükségszerű, mi az időleges és örökkévaló, mi a természetes és természetfölötti. A probléma még érdekesebb lesz akkor, ha feldereng bennünk a sejtés, hogy az a szükségszerű, örökkévaló és természetfölötti, ami egyéni életünknek is végleges megoldása, sőt egyetlen megoldása. Ezért Tamás számára a természetes világ nem független és nem öncélú. Legföljebb relatív önállósága van, amelyet saját törvényszerűségei fejeznek ki, de létének miértjére nem ad választ. Ezért a filozófiának is csak relatív önállósága van: kifejezi azt, hogy ez a valóság megismerhető, és hogy tele van kérdésekkel, amelyekre a válasz csak felülről jöhet. Vissza

Fülszöveg

Aquinói Szent Tamás Itáliában, a Nápoly közelében fekvő Roccasecca városában született 1224-ben vagy 1225 elején, előkelő családból. Már ötéves korában szülei a Monte Cassinó-i bencés monostorba küldték, hogy ott a kor színvonalán a legjobb oktatásban részesüljön. Tamás alapműveltségét a híres bencés iskolában szerete meg, ahol 1230-tól 1239-ig tartózkodott. Ekkor űzte el innen II. Frigyes császár a bencés szerzeteseket. A tragikus esemény után Tamás visszatér a szülői házba, és már tizennégy éves fejjel a nápolyi egyetem hallgatója lesz.
Aquinói Szent Tamásra úgy tekint fel a katolikus egyházi hagyomány, mint olyan vállalkozó szellemre, aki korának követelményeit megértve igyekezett megteremteni a tudás és a hit, a filozófia és a teológia harmóniáját, s ebből a szempontból mind tartalmilag, mind formailag évszázadokon keresztül volt mondanivalója.
Amennyire megállapítható, ez az írás, a Compendium volt Tamás utolsó munkája, amelyet Nápolyban írt 1272-74 között, s amelynek befejzésében a halál megakadályozta. A művet rendtársának és kísérőjének kérésére állította össze, s nyilván azzal a szándékkal is, hogy afféle tankönyv legyen a rendi növendékek számára. Vissza