A teológia foglalata I./2.

Előszó

A Kiadó kérésére örömmel írok pár sort e magyar könyvritkasághoz, a nem kis vállalkozói merészséggel megjelentetett páratlan mű második kötetéhez.
Diákkoromban kerültem először kapcsolatba Aquinói Szent Tamással. A Schütz Antal által fordított szemelvényekben találkoztam e kivételes szellemmel. Értettem is, nem is; mindenképpen felületes volt e találkozás. Azután a dominikánusok által a világi érdeklődők számára szervezett Hittudományi Akadémián találkoztam újra Tamás testvérrel. Ekkor már megsejtettem valamit nagyságából, amikor hozzáértő kezekben bontakozott ki az Ő szellemi gazdagsága előttem. Itt ért az a felismerés, hogy Szent Tamás, jóllehet a középkorban élt, műve időn felül álló, mert a philosophia perennist építi be az emberiség gondolkodásába (amint az első kötet elé írt előszó is igazolja). Azután a szellemi mennyország volt számomra az a két év, amelyet a dominikánus főiskolán tölthettem Szent Tamás értelmének árnyékában. Tanításából csak egy részt kaptam, de ma is ez éltet, és tölt el szellemi világossággal, biztonsággal és örömmel.
Tamás neve mélységet jelent: találóbb név alig adódhatna számára. Szellemének páratlan mélységéből mint forrásból ma is merít a keresztény világ. Felismerései és megfogalmazásai ma is alapvetőek, megkerülhetetlenek és megcáfolhatatlanok. A Summa-fordítás első kötetének előszavában a fordító mesteri módon mutatja be dióhéjban Szent Tamás páratlan művét. Engem különösen az a harmónia ragadott meg és tart ma is igézete alatt, ami Szent Tamás rendszeréből árad... Vissza