Aquincum irodalma

Előszó

Aquincumnak, a római városnak története: társadalmi, közigazgatási és katonai jelentőségének a római provinciális szervezetben való meghatározása, Budapest székesfőváros történetének bevezető fejezete. A kelta és római Aquincum ugyanis részben a főváros mai területén épült és a mai Budapesttel földrajzi fekvése és a természeti viszonyok azonossága köti egybe. Bár a két községi alakulat néprajzi és történelmi hagyományainak folytonosságában a népvándorlás folyamán törés állott be, mégis mind a települőhely kiválasztása, mind pedig annak természeti, katonai és gazdasági kihasználása szempontjából kétségtelen a kulturális folytonosság. Mindazon népek, amelyek a kelta-római településen elhelyezkedtek, ösztönösen felismerték, hogy itt van a Dunamedence hegemóniájának középpontja.
Aquincum lakosságának nagy része már a húnok előtt elhagyta lakóhelyét, bár bizonyos, hogy még a hún uralom idején és a keleti gótok alatt is laktak rómaiak Aquincumban, amelyet Sidonius Apollinaris 458 körül erős városként említik. A gótok után egyelőre a gepidák és herulok foglalták el Pannoniát és végre 548-ban Justinianus császár szerződésileg volt kénytelen átengedni az egész tartományt a longobárdoknak. Húsz évvel később az avarok követték a longobárdokat, de ezekből az időkből Aquincum jelentőségének már semmi írásos nyoma sincs. A magyar honfoglalás idején Aquincum már romokban állott és e romokról, miként az Attila korabeli Aquincum állapotáról is, Anonymus a honfoglalás történetében tárgyalásánál több ízben megemlékezik. Vissza