Védőbeszéd

Előszó

Apuleius Afrikában, a numidiai Madaura városában született 125 körül, halálának helyét és időpontját nem ismerjük. Előkelő család sarjaként (apja duumvirként szolgált; 1. Apologia 24) kiváló képzésben részesült, kezdetben Karthágóban, majd Európában folytatott tanulmányokat. A különféle tudományokban való jártasságának megszerzésére a következőképpen emlékezett. "Találóan jegyezte meg egyszer asztal mellett valamelyik bölcs: »Az első serleg a szomjúságé, a második a vidámságé, a harmadik a mámoré, a negyedik már az őrültségé.« Hanem a Múzsák italára épp az ellenkezője áll: minél gyakrabban és minél tisztábbat iszunk belőle, annál világosabbá teszi elménket. Az első serleggel az írástudás próbájára serkent, a második a grammatika tudományával tölt el, a harmadik meg a szónok ékesszólásával vértez fel. Ennyivel be is érik a legtöbben. Hanem én Athénban még más serlegekből is ittam, mégpedig a költészet leszűrt, a geometria kristálytiszta, a muzsika édes és a dialektika fanyar italát, s végezetül az egyetemes filozófia nektárát, amellyel betelni sohasem lehet. Empedocles tankölteményeket zeng, Plato dialógusokat, himnuszokat Socrates, dalokat Epicharmus, Xenophon históriát s Crates szatírát, a ti Apuleiusotok viszont ezeket mind műveli, és a kilenc Múzsát egyaránt becsüli, igaz, több igyekezettel, mint tehetséggel, és ezért talán még inkább érdemel dicséretet." (Florida 20)
Apuleius kiváló filozófussá, szónokká, tanárrá képezte magát, sőt a különböző misztériumokban való "elmélyedése" folytán "varázsló" és csodatevő mágus hírében is állt. Athénban és Rómában folytatott szónoki tevékenységét követően afrikai előadó körútra ment, s 155 körül Oea (ma a líbiai Tripoli, Tarabulus el-Gharb) városában arat sikert fellépésével. E városban zajlott le a nagy érdeklődést kiváltó pere, amelynek részleteit az Apologia, pro se de magia (Védőbeszéd, a mágiáról) című művel világítja meg. Barátja, hajdani iskolatársa, Pontianus arra az elhatározásra jutott, hogy az Oeában élő özvegyen maradt édesanyjának házastársat találjon, s erre a szerepre Apuleiust találta legalkalmasabbnak. A házasságkötésnek azonnal akadtak ellenzői is, akik eltérő indítékokkal a sikeres szónok ellen fordultak. A szintén akkoriban házasodó Pontianus, apósa, a tekintélyes Herennius Rufinus részéről nagy ellenkezésben részesült édesanyja házasodási tervét illetően. Az özvegy elhunyt férjének családtagjai szintén ellenezték Pudentilla új választását. Apuleius a támadásokat követően nyilatkozatot adott ki, hogy nem tart igényt az özvegy vagyonára, az majd Pontianust és annak testvérét, Pudenst illeti, ő maga is gazdag ember a 2 millió sestertius összegű öröklött vagyonával; igaz, ez megcsappant a bölcselkedő életmód választása és másoknak juttatott támogatása következtében. Pontianus fiatalon elhalálozott, s öccsének gyámja, Sicinius Aemilianus Rufinus biztatására beperelte Apuleiust, akit Claudis Maximus proconsul 158-ban Sabrata (a mai Zuara) városában a törvény elé idézett. Vissza