Előszó
Részlet a kötetből:
Hány érzékünk van?
Minő elemi kérdés, nem restelkedik az úr ezzel állani elő, - akár csak azt kérdené, hány ujjunk van? - hallom sokfelől e felkiáltást, látszólag joggal,...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Hány érzékünk van?
Minő elemi kérdés, nem restelkedik az úr ezzel állani elő, - akár csak azt kérdené, hány ujjunk van? - hallom sokfelől e felkiáltást, látszólag joggal, de - engedelemmel legyen mondva - nincs igazuk.
Az érzékek számának kérdése mind mai napig eldöntetlen probléma.
Ama ismeretünk, hogy öt az érzékek száma, csak ép oly biztos tudás, mint a régieknek az elemekről való biztos ismeretük.
Kétezer évig egészen természetesnek tartották, kétség sem fért hozzá, hogy a Föld minden anyagát négy elem alkotja össze. Előáll azután az ujabbkori kémia és halomra dönti a régi tant, mely haladásának oly hosszú ideig állta útját. A négy ős-elemből: a vizből, tűzből, levegőből és földből lett előbb vagy 60, azután még öttel-hattal több, és ma már akár 85-öt is felsorolhatnánk.
Körülbelül igy állunk ma az érzékekről szóló tudományban is, és ha épen nem is vagyunk annyira, hogy az érzékek száma az elemek mértékében sokszorozódjék, annyi bizonyos, hogy az ötös számon már túl vagyunk. A tudomány már rég megdöntötte az öt érzékben való hitet, csupán még azzal adós, hogy hát mennyi is van az ötön túl?
„Látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás'* megnevezéssel mindama benyomásokat kifejezhetni vélték, melyek idegrendszerünket, vagy mondjuk lelkünket, a külső világ felől érhetik.
Vissza