Apokalipszis

Előszó

Mielőtt bármiről is írnék, felteszem a kérdést: kell-e, érdemes-e újabb írásműnek napvilágot látnia a Jelenések könyvéről? Lehet-e még olyat írni, amiről eddig máshol nem olvashattunk, amikor saját polcomra tekintve is több tucat e témával foglalkozó könyvet látok?
Van, amelyik tudományos megközelítéssel, és van, amelyik az "egyszerű" bibliaolvasó módján tárgyalja a könyvet. Bár eltérő stílussal, nyelvezettel, de minden szerző szándéka ugyanaz volt: a Biblia tanulmányozásán keresztül hálaadásra buzdítani az olvasót Isten irántunk való szeretetéért és kegyelméért.
Ez a szándék vezérelt engem is, amikor rengeteg imádság és felkészülés után úgy döntöttem, leírom, Isten Szellem hogyan engedte számomra megérteni a Jelenések könyvének üzenetét. Mivel az itt olvasható igetanulmány java része a Biatorbágyi Keresztyén Testvérgyülekezetben elhangzott igehirdetéseim gyűjteménye, többször találkozhat az olvasó olyan megfogalmazással, mely az élő előadásmód sajátosságából fakad. Emellett azonban igyekeztem az írásbeliség előnyeit is kihasználni - így például lábjegyzetekben meg tudom adni több értékes idézet forrásanyagát. Ebből aztán az is ki fog derülni az olvasó számára, mely könyvek voltak segítségemre "felfedező utamon". Bár sokat segítettek, az idézett művek egyike sem tudott pontos térképpé válni számomra, s ennek legalább két oka van. az egyik, hogy a munkák nagy része időben elég távol született napjainktól, és a történelem egyszerűen meghaladta állításaikat. Ez a tény a mögöttünk hagyott XX. század hihetetlenül felgyorsult eseményeinek ismeretében persze egyáltalán nem meglepő. A másik ok leginkább szentírás-értelmezési gyökerekre vezethető vissza: egy-egy vers vagy szó értelezésekor más látásom van. Vissza

Fülszöveg

"Navigare necesse est" - azaz hajózni szükséges, mondogatták az ókori görögök és a rómaiak is, akik valóban tudták, mit jelent az, amikor nap mint nap hívogat, ellenállhatatlanul csábít a vizek mélye, az ismeretlen, a távoli partok, a sziklaszirtek. Amikor kézbe veszi az Olvasó ezt az értekezést, akkor ezt hallja majd kicsendülni lapjai közül: szerzőjének olthatatlan vágyát az ismeretlen világok fölfedezésére. A zenészként-énekesként jól ismert író talán sokaknak új oldaláról mutatkozik be, amikor egy hallatlanul részletező elemzés és elmélkedés első kötetét adja kezünkbe. A Jelenségek könyve kétségtelenül a legtöbb vitát, tanítási tarkabarkaságot felvonultató szent irat, amelynek furcsa, képekben-víziókban elbeszélt mondanivalójához csak nagy alázattal lehet közelíteni - pontosan úgy, ahogyan az igazi muzsikus is tudja, hogy a zene birodalmában időnként csak levetett saruval lehet járni-kelni.
Talán meg fog lepődni az Olvasó, hogy mennyire aprólékos, sokszor az elérhető magyar fordításokat, vagy épp a görög szöveget ízeire szedő kommentárt talál itt. Még meglepőbb azonban, hogy Bolyki György nem egy sokadik - természetes "megfellebbezhetetlen igazságokat" tartalmazó - értelmezéssel áll elő, munkája sokkal inkább egyfajta felfedező - és felfedeztető - utazás a "rész szerint való igazság" birodalmában. Ahogyan írja: "Igehirdetéseim - és könyvem - célja esetleg még nem ismert szempontokra felhívni a figyelmet, és bizonyságot tenni arról, hogy ez a látásmód hogyan tud segíteni az Isten szeretetének napról napra való megélésében". Mint látjuk majd, számára nem az a fontos, hogy vitatkozzunk időkről, évekről, poharakról és pecsétekről, hanem hogy amit megértettünk, be is épüljön életünkbe. Személyes, kérdésfeltevő, életpéldákat sorjázó stílusa csak még inkább meggyőz minket erről. Érdemes útra kelni a szerzővel. Vissza