Előszó
Részlet a könyvből:
Rózsika
- Böllermann! Böllermann! Ugyan jőjj ide és fogd meg ezt a lovat, úgy látszik, pörgetyűt nyelt - kiáltott Rózsi nevetve az udvarra. Férfimódra ült egy lovon, amelyik folyton körbe táncolt. Komolynak látszott a dolog, de Rózsi nevetett és nem látszott rajta semmi félelem.
Az erős, szőke hajfonatok megoldódtak és a haja mint egy arany sátor hullámzott gyerekes alakja körül.
Friss leányarca a buzgalomtól kipirult és hófehér fogai kicsillogtak piros ajkai közül.
Böllermann, az öreg béres, futva jött az udvaron át, hogy megfogja a táncoló paripát.
De még mielőtt a verandához ért volna, egy erőteljes férfihang megállította:
- Vissza, Böllermann, a ló rúg, ha közel mész hozzá. Böllermann határozatlanul állt a veranda előtt és fölváltva nézegetett hol a kislányra, hol a gazdájára.
Gerhard Fritz, a birtok tulajdonosa bíráló, mérlegelő tekintettel nézte a nyugtalan lovat és a tizenkét éves leányát.
Egyáltalán nem látszott félteni a fiatal lovast, aki erős kézzel tartotta a szárakat.
- Hidegvér, Rózsi, fogd a szárakat erősen - kiáltott feléje.
A leány biccentett és komolyabbra válva erősen összeszorította a fogait.
A fiatalos arcon ezáltal egy erélyes vonás támadt, amely hasonlatossá tette apjához.
Vissza