Apám

Előszó

Bartók Béla pantomimját, a Lengyel Menyhért szövegére készült A csodálatos mandarint az USA-ban először 1951. szeptember 6-án adták elő a New York Centerben. A mű nem a program első száma volt, és a koncert kezdete előtt a mögöttem lévő sorban valaki a társaságának magyarázta: "Bartók Béla egy magyar zeneszerző volt, aki idejött Amerikába és éhen halt." Egy másik hangverseny alkalmával, amelyet teljes egészében apám műveinek szenteltek egy évforduló kapcsán , valaki beszélgetés közben megemlítette, hogy apám idejének nagy részét népzenegyűjtéssel töltötte. Az ilyenfajta gyűjtéssel - folytatta a fejtegetést - együtt jártak a falvakba, az egyszerű emberek közé tett utazások, melyeket apám később élete legboldogabb időszakának nevezett. Így az illető arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ha Bartók Béla szeretett népzenét gyűjteni és jól érezte magát a nép körében, akkor ma helyeselne egy "népi demokráciát".
Számos alkalommal kérdezték tőlem, futólag vagy komolyabb szándékkal, hogy milyen ember volt az apám? Az ilyenfajta érdeklődés mindig kényelmetlen helyzetbe hozott. Egy alkalmi ismerős tulajdonságait össze lehet foglalni egy vagy néhány szóban: kellemes, goromba, ideges, meggyőző ember vagy hasonló, de tanácstalan voltam, ha Bartók Béla átfogó bemutatását kellett volna megkísérelnem az alatt az idő alatt, amíg vallatóm megissza a martinije második felét. Kétlem, hogy válaszaim kielégítőek lettek volna, mert engem sem elégítettek ki.
Természetesen az imént idézett kijelentések egyike sem jellemzi valósan Bartók Béla életkörülményeit vagy beállítottságát. E könyv megírásának egyik célja az ilyen felelőtlen fecsegés megelőzése. Másik célja, hogy képet adjon arról, milyen volt az élet Bartók Béla, az ember, az apa mellett, akinek a foglalkozása történetesen épp a zenével volt kapcsolatos. Néhány, egy-egy kompozíció születésével összefüggő részlet is helyet kapott a könyvben, amennyiben közvetlen tudomásom van róla.
1945-ben, amikor apám meghalt 21éves voltam. Magyarországon 14 éves koromig otthon laktam, utána pedig bentlakásos iskolában. 16 éves koromban a szüleim elhagyták Magyarországot és az USA-ban telepedtek le. Bár két évvel később New Yorkban én is csatlakoztam hozzájuk, a körülmények azt diktálták, hogy az elkövetkező években külön éljek tőlük. Apám életének utolsó hónapját leszámítva, a megelőző másfél évet az USA haditengerészetének szolgálatában töltöttem. Ez alatt az idő alatt apám több mint 40 levelet írt nekem, amelyek legtöbbje fennmaradt (a könyv második felében közlöm őket), s amelyekben beszámolt akkor tevékenységeiről, illetve az őt foglalkoztató problémákról. E levelek tartalma segített felfrissíteni a memóriámat.
Ez az írás nem életrajz. Sok kiváló, ilyen jellegű könyvet írtak már, a legelsőt Halsey Stevens, azután ott van Agatha Fassett portrészerű életrajza, két könyv testvérem, Béla tollából, hogy csak néhányat említsek. Az életrajzi részletek felkutatását, illetve a zene elemzését a zenetudósokra hagyom. Olyan kivételes esetektől eltekintve, amikor néhány dokumentum-jellegű adatot, vagy személyes szempontot kívántam közzétenni, csak saját élményeimet vagy olyan beszélgetéseket használtam fel, amelyeknek résztvevője vagy fültanúja voltam. A népzenével foglalkozó rész apám cikkeiből vagy előadásaiból vett idézeteket is tartalmaz, tekintettel arra a mély hatásra, amit a népzene tett rá és zenéjére egész élete során. Remélem, ez a könyv hozzásegít Bartók Béla, az ember megértéséhez. Ő nemcsak rendkívüli zenei tehetséggel rendelkezett, hanem alázatos, szelíd, kedves ember is volt, aki egy nehéz világban próbált magának és családjának szerény megélhetést biztosítani. Vissza