Apáczai Csere János válogatott munkái I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Művelődéstörténetünk egyik kimagasló alakja, aki félelmet nem ismerő elszántsággal harcolt az írástudás terjesztéséért. Háromszáz év távlatából is megcsap a szenvedély heve, mellyel eszméi győzelemre juttatásáért küzdött. Kolozsvári beköszöntő beszédének egyik kitétele elárulja, mi hajtotta éveken át fullasztó iramú munkára az erdélyi iskolarendszer átalakítása érdekében: „szüntesd meg az írni-tudást, olvasni-tudást s a polgári ügyekben mindnyájan olyanok lesznek, mint a vakok, akik arra kényszerülnek, hogy kézen fogva vezettessék magukat."
Nem valami elvont, hanem nagyon is gyakorlati cél felé tört tehát Apáczai: megszabadítani az elnyomottakat attól, hogy mások vezetésére szoruljanak, hogy kiszolgáltatott helyzetben éljenek. A szabadulás varázslatos eszközének, más polgári gondolkodókhoz hasonlóan, ő is az írni-olvasni tudás széles körű terjesztését, a gyakorlat szempontjából hasznos tudományok művelését tartotta. Ő hirdette először hazánkban, hogy az ilyen tudomány a szolgaságból való megszabadulás útja, az igazságosabb társadalom felépítésének eszköze. Határtalan szánalmat érzett a szenvedők iránt, s ez érteti meg a feudális iskolarendszert támadó bírálatainak hőfokát. Életét az ifjú nemzedék nevelése ügyének áldozata, s művét csak akkor érthetjük meg igazán, ha a közösség oldaláról közelítünk hozzá.
Különös sors az övé! Alig van jelentős nevelőnk, akiről olyan keveset tudnánk: élete döntő szakaszait homály borítja, arcvonásait nem őrizte meg festő ecsetje, termetéről is csak azért hisszük, hogy törékeny lehetett, mert élete a tudatlanság elleni emésztő küzdelemben hamar ellobbant." Vissza