Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről (dedikált példány)

Fülszöveg

Noha a finnugor nyelvrokonság a szakemberek körében tudományosan bizonyított ténynek számít, a műkedvelő nyelvészkedők - és miattuk a közemberek - mégis kétkedve fogadják a mai napig. Honti László mintegy fél évszázada szorgalmasan olvassa és cáfolja az utóbbiak értelmetlen vagdalkozásait és sokszor megmosolyogtató állításait is. Jelen könyv monografikus feldolgozása a témának. A szerző szinte hiánytalanul átnézte és idézte a kérdés „szakirodalmát", amely sok országban és sok nyelven látott napvilágot. Az olvasó ebből levonhatja a tanulságot, hogyan dolgozik egy nyelvész filológus
A mű két fő részből áll.
1) Mindenekelőtt tartalmazza a nyelvtudomány jelenlegi álláspontját, ismertetve a nyelvrokonság bizonyításának szigorú módszertanát, a magyar nyelv uráli/finnugor rokonságának kritériumait. Új elemként áttekinti a magyar nyelvnek a legközelebbi rokonaival, a vogullal (manysival) és az osztjákkal (hantival) alkotott szűkebb ugor nyelvcsalád összetartozásának legfontosabb... Tovább

Fülszöveg

Noha a finnugor nyelvrokonság a szakemberek körében tudományosan bizonyított ténynek számít, a műkedvelő nyelvészkedők - és miattuk a közemberek - mégis kétkedve fogadják a mai napig. Honti László mintegy fél évszázada szorgalmasan olvassa és cáfolja az utóbbiak értelmetlen vagdalkozásait és sokszor megmosolyogtató állításait is. Jelen könyv monografikus feldolgozása a témának. A szerző szinte hiánytalanul átnézte és idézte a kérdés „szakirodalmát", amely sok országban és sok nyelven látott napvilágot. Az olvasó ebből levonhatja a tanulságot, hogyan dolgozik egy nyelvész filológus
A mű két fő részből áll.
1) Mindenekelőtt tartalmazza a nyelvtudomány jelenlegi álláspontját, ismertetve a nyelvrokonság bizonyításának szigorú módszertanát, a magyar nyelv uráli/finnugor rokonságának kritériumait. Új elemként áttekinti a magyar nyelvnek a legközelebbi rokonaival, a vogullal (manysival) és az osztjákkal (hantival) alkotott szűkebb ugor nyelvcsalád összetartozásának legfontosabb ismérveit.
2) A második, terjedelmesebb rész sorra veszi az „alternatív" nézeteket, és szigorú filológiai apparátussal, bőséges idézetekkel és példaanyaggal polemizál velük.
A nem szigorúan vett szakemberek, érdeklődők egyszerre csak szemezgessenek ebben a gazdag anyagban. Ki-ki keresse meg a neki legszimpatikusabb ellenvéleményt, és olvassa el figyelmesen a illető.szer-ző érvelését, majd ennek alapján ítélje meg annak a nézetnek a hitelét. Ha valaki figyelmesen megismerkedik mások nézeteivel, kiderül, hogy az „alternatívok" csak egy dologban értenek egyet, mégpedig abban, hogy egyaránt kategorikusan tagadják a finnugor nyelvrokonság tényét. Legtöbbször azzal sincsenek tisztában, hogy a nyelvek rokonsága nem jelenti a népekét is! A sokféle és egymásnak ellentmondó „elméletet" látva remélhetőleg az olvasó is belátja, hogy a finnugor nyelvrokonság összes ellenzőjének nem lehet egyszerre igaza, mert a finnugor nyelvrokonság cáfolatára nyelvészeti érvekkel alátámasztott legalább egy, igazi alternatív rendszert senkinek sem sikerült megalkotni.
Honti László műve nem csupán korábbi írásainak ismétlése, hanem a kérdés új szempontok szerinti, korszerű összefoglalása. Érdekes és tanulságos olvasmány lesz mindenkinek (szakembernek és műkedvelőnek egyaránt), aki anyanyelvünk eredete és múltja iránt őszintén érdeklődik. Vissza