"Anyánk, a Kollégium..."

Előszó

E szerény kiadvány 25 riportot ölel fel. Mindannyian az ősi Református Kollégium "Lámpásai". Tanítványok, de a legtöbbjük később tanárai is voltak a Kollégiumnak. A sablonos életrajz helyett főleg arra kerestük a választ, mit adott a Kollégium a magyar iskolaügynek, a magyar kultúrának, s mit kapott vissza tanítványain keresztül. E szép feladatot Dr. Ortutay Gyula néprajzkutató vetette fel egy debreceni tanácskozáson közel 40 évvel ezelőtt. A téma túlságosan sok és nagy. A szerző e munkáját csak kísérletnek, részfeladatnak tekinti és szóban, s írásban az 1930-as évek vége s az 1940-es évek első fele, amit érint. Korántsem teljes a válasz, hisz a szerző, aki maga is az említett időben volt a Református Kollégium tanulója, főleg csak ezekben az években, s a hozzá közelebb álló személyeket kereste fel. A fenti kérdést igyekeztem szélesebben vizsgálni, s így nem szorítkoztam egy intézetre. A közel 40 éve felkeresett emlékezők között egyaránt megtalálhatók a Teológia Akadémia, a Református Főgimnázium, a Református Tanítóképző képviselői is.
Néhány név eléggé ismert, pl. Barcza Gedeon, Csenki Imre, G. Szabó Kálmán. A többség csak szűkebb körben fejtette ki tevékenységét. A szereplő Lámpások sok mindenben különböznek egymástól, de egyben nagyon hasonlítanak: tudást és igét vittek, hirdettek. Kálvin hitét, tanítását a templom és iskola élteti. Az igehirdetők, az iskolamesterek az ő hitéből, tudásából élnek. Vissza