Anyák napja

Előszó

Anyák napjának megünneplésére szánt műsorfüzetünkben a rendező igen változatos, értékben azonban egyformán magas színvonalú anyagot talál: verset élő és régi klasszikusainktól, novellákat, több népdalt és egy jelenetet. Ezt a nemes anyagot akképpen rendeztük, hogy az ünnepély hangulati fordulatai világosak legyenek. Bizonyára észre fogja venni a rendező, hogy a műsor könnyedén indul: rövid versekkel, amelyekből a gyermek boldog szeretete sugárzik édesanyja iránt. Csupa derű a műsornak ez a bevezető szakasza. A második rész az anya felől fordul a gyermek felé, jelképezvén az örök gondoskodást. A műsor következő szakasza ismét a gyermeket szólaltatja meg, de most már nem a boldog és ragyogó szeretet hangján, hanem a fájdalomén: ha az anyát elszólítja1 az ég...
Ida iktattuk be az Elindula három árva kezdetű balladát. Ezt énekelhetjük szereposztással is. Berezeli A. Károly jelenete a legegyszerűbb eszközökkel oldható meg, hiszen a hangsúly a jelenet hangulatán és a szövegen van. A jelenetnek ezt a természetét akképpen használhatjuk ki még jobban, hogy megkíséreljük szavalókórus-szerűen megoldani: András szavaira az egyes hangok különböző összetételben és erősségben felelnek a színfalak mögül. Így az egész jelenet plasztikusabb és hatásosabb is lesz. A műsort az egész anyag legklasszikusabb alkotása: Móricz Zsigmond örökszép novellája fejezi be, összegezvén az egész műsor szellemét, a gyermek visszaemlékezését az anya életet áldozó szeretetével és fényt árasztó ragyogásával.
Ekképpen megértve a műsor belső ritmusát, hangsúlyozzuk, hogy az előadás teljessége érdekében ragaszkodnunk kell ahhoz a sorrendhez, amelyet a tartalommutató feltüntet. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a füzetben nincs benn minden, amit a tartalomjegyzék feltüntet. Tettük ezt azért, hogy a kihagyott anyag helyett ezen a szűkreszabott területen minél több olyan anyagot adhassunk, amely nem egykönnyen hozzáférhető. Feltettük, hogy Petőfi és Arany versei csak megvannak akármely faluban. A dalok forrásait pedig alább közöljük.
Ezt a műsorunkat is - miként az előzőket - a társas és építő ünneplés szolgálatába óhajtjuk állítani. A hallgatóságnak ünnepélyünkön gyarapodnia kell lélekben és szellemben. Ezért minden erőfeszítésünkkel azon legyünk, hogy az előadás méltó legyen az itt felhalmozott örökértékű anyaghoz. Az egyes darabokat tehát jól elő kell készíteni: a felolvasandó prózát többször próbálni, a verseket lelkiismeretesen betanítani. Különösen óvakodjunk attól, hogy „szavaltassuk" ezeket és taglejtésekkel kísérjük őket. A szövegek önmagukért állnak helyt, külső támasztékokra nincs szükségük. Amit a külső jelekben így veszítünk, azt bőven pótolja a szövegek valódi átéléséből fakadó belső feszítés.
Hogy a hallgatóságot műsorunk sodrában tartsuk, ne késlekedjünk a számok pörgetésében és szünetet ne tartsunk. További jó tanács: vonjuk bele a közös ünneplésbe a közönséget akképpen, hogy a közös énekeket énekeltessük mindenkivel. Néhány jóhangú ifjú macával tudja vonni az egész hallgatóságot, ha ügyesen kapatjuk rá az énekre. Próbálkozhatunk úgy, hogy a szövegeket sokszorosítva osztjuk széjjel, vagy úgy, hogy az énekeseket elosztjuk a terem minden részébe s úgy is, hogy a közismertebb énekeket elismételjük néhányszor s a második alkalommal- már duzzadni kezd a dal, mígnem hatalmas tömegénekké növekedik. Vissza