Előszó
Az emberiség története, a kultúra fejlődése évezredek óta szervesen összefügg a fémek és különböző ötvözetek felfedezésével, alkalmazásával. A fémes anyagok felhasználása az idők folyamán egyre...
Tovább
Előszó
Az emberiség története, a kultúra fejlődése évezredek óta szervesen összefügg a fémek és különböző ötvözetek felfedezésével, alkalmazásával. A fémes anyagok felhasználása az idők folyamán egyre általánosabbá vált, és szükségképpen egyre nagyobb követelményeket is kellett velük kielégíteni. A mesterségbeli tapasztalat sokáig elegendő volt ahhoz, hogy a termékek anyaga valóban meg is feleljen a követelményeknek. Később azonban már csak mérésekkel lehetett eldönteni, hogy valamely fém vagy ötvözet megfelel-e a rendeltetésének vagy sem. Ez az igény hozta létre kb. a 17. század óta, de főleg a legutóbbi évtizedekben azokat a rendkívül szerteágazó, sokoldalú eljárásokat, amelyeket ma a korszerű anyagvizsgálat fogalomkörébe sorolunk.
A legtágabb értelemben vett anyagvizsgálat mindazokat a módszereket, és e módszerek megvalósításához szükséges eszközöket magában foglalja, amelyek az anyagok (tehát nemcsak a fémek) megismerésére, tulajdonságaik vizsgálatára, minőségük ellenőrzésére használhatók. A fémes anyagok vizsgálata azonban értelemszerűen a fémekre és az ötvözetekre korlátozódik, figyelmen kívül hagyva a nemfémes építőanyagokkal, kővel, betonnal; a műanyagokkal, bőrrel, textilneműekkel stb. foglalkozó, egyébként nyilván nem kisebb gyakorlati jelentőségű vizsgáló eljárásokat.
A fémes anyagokkal foglalkozó korszerű anyagvizsgálat feladatait két főcsoportra oszthatjuk: a minőség ellenőrzésére, és a kutatás igényeinek kielégítésére.
Az első csoportba főleg azok a vizsgálatok tartoznak, amelyekkel a felhasználni kívánt anyagok minőségét, egyes technológiai műveletek (pl. hőkezelés) eredményességét, gyártmányok hibátlanságát ellenőrzik. Túlnyomórészt nagy mennyiségben elvégzendő rutinvizsgálatokról, szakítókísérletről, keménységmérésről, repedésvizsgálatról stb. van tehát szó. Az ilyen módszerek újabban teljesen beépülnek a korszerű gyártástechnológiába, s így a lehető legnagyobb mértékű automatizálásukra törekszenek. A másik csoportba sorolhatjuk mindazokat a módszereket, amelyek a fémek fizikai vagy kémiai tulajdonságairól, mikroszkópos és szubmikroszkópos szerkezetükről tájékoztatnak, s amelyeknek sokoldalú alkalmazását; a korszerű kutatás már nem nélkülözheti.
Vissza