Előszó
A népi vagyonhoz, a honvédségi anyaghoz való megváltozott viszonyunk és néphadseregünk fejlődésének természetes következményeként szükségessé- vált anyaggazdálkodásunk, anyagnyilvántartásunk és elszámolásunk rendszerének megváltoztatása. illetve a dicsőséges Szovjet Hadsereg tapasztalatainak felhasználásával, ú j alapokra való fektetése.
A kapitalista rendszer az anyaggazdálkodási kérdéseket mindenkor, mint másodrendű kérdést kezelte. Az anyagpocsékolás, a helytelen anyaggazdálkodás az ő szemükben a profitszerzés egy lehetősége volt. Ezt tükrözte vissza és ezt az érdeket képviselte a volt honvédség anyagnyilvántartási rendszere is.
Ez a rendszer a súlyt kizárólag az anyag számszerinti nyilvántartására helyezte. Nem volt érdeke és így nem is törekedett arra, hogy minőségileg is nyilvántartsa az anyagot, mert ez gátat emelt volna a kapitalista érdekeket szolgáló lelkiismeretlen anyaggazdálkodásnak, a profitszerzésnek.
Az életbelépő új anyagnyilvántartási rendszer a dolgozó magyar nép érdekeit a legmesszebbmenően szem előtt tartja. Az új nyilvántartási rendszer lényege, hogy a számszerinti nyilvántartáson felül a honvédség készletében, illetőleg használatában lévő anyagokat minőség (a mindenkori használhatósági fok) szerint is nyilvántartjuk, illetve megjelöljük.
Ez a nyilvántartási rendszer lehetővé teszi az anyaggal való helyes, vagy helytelen gazdálkodás, a rendeltetésszerű, illetve rendellenes használat, stb. ellenőrzését, a szabálytalanságok és hiányosságok azonnali felismerését, illetve megakadályozását.
Az egyéni felelősség elve alapján fokozott felelősség hárul mind az anyag nyilvántartására kötelezett, mind az anyagot használó személyekre, akik most már nemcsak a kezelésükre, illetve használatukra bízott anyagok számszerinti meglétéért, hanem azok használhatósági fokáért (minőségéért) is felelősek.
Vissza