Előszó
ANTONIUS ÉS CLEOPATRA először az 1623-ki folio-kiadásban jelent meg nyomtatásban. Származási idejének pontos meghatározására hiányzanak a teljesen megbízható külső bizonyítékok. Igaz ugyan, hogy a könyvárus czéh lajstromába 1608. évi május 20-án Blount Edvard beigtatott „egy Antonius és Cleopatra nevű könyvet", mely Shakspere drámája lehetett, mert Blount volt az 1623-ki folio kiadóinak egyike; de e bizonyíték erejét nagyon meggyöngíti az a körülmény, hogy ugyan e kiadók Antonius és Cleopatrát Shakspere azon darabjai közé sorolják, melyek 1623-ig egy kiadó tulajdonához sem tartoztak.4" Benső ismertető jeleiből annyit lehet következtetni, hogy Juuus Caesar, tehát az 1602. év után keletkezett; hangja és nyelve Coriolanusra és Timonra emlékeztet, s származását talán ezekkel egy időre, 1608. és 1610. közé lehetne helyezni. Coleridge szerint a költő lángesze egy darabjában sem nyilatkozik oly nagyszerűen, mint ebben; de a színpadon nem emelkedett oly népszerűségre, mint Shakspere nagy tragédiái, s a másik két római drámát sem volt képes ebben utólérni. Első angol előadásainak sikeréről hiányzanak ugyan a tételes adatok, de a quart-kiadások hiánya azt bizonyítja, hogy Shakspere korában nem tartozott a népszerűbb darabok közé, s azóta sem fordul elő gyakran a színpadon. Magyarul a Kisfaludy-társaság Shakspere-kiadásában jelent meg Szász Károly fordításában; a nemzeti színházban 1858. január 2-án került színre; újra fölelevenítették 1885-ben, midőn több ízben adták elő; magyar ábrázolói közül eddig leginkább kiemelkedett Jászai Mari Cleopatra szerepében. Néhány év előtt a bécsi- Burg-szinház is fölvette játékrendjébe.
Shakspere anyagját ebben is, mint többi római darabjában, Plutarchból merítette, melyet Sir Thomas North angol fordításából ismert. A drámában összefoglalt eseményeket Plutarch Antonius életrajzában a huszonötödik fejezettől kezdve beszéli el.
Elmondja először a módot, melylyel Cleopatra Antoniust hálójába kerítette, a mint a darabban Enobarbus elbeszéléséből ismerjük. Akkor történt ez, midőn Antonius a parthusok ellen indulva, Ciliciába maga elé idézte Cleopatrát, hogy kérdőre vonja a Cassiusnak nyújtott segítségért. Az egyptomi királynő festőileg pompás fellépése után Antonius másnap viszonozta a lakomát, melyen ugyanazon fényt akarta kifejteni, de belátván versenyzése sikertelenségét, maga tréfált legjobban szegénysége és bárdolatlansága fölött. Tréfáiból - folytatja az életíró - Cleopatra könnyen megismerte a nyers katonát, s ezt tartózkodás és kímélet nélkül hasznára fordította...
Vissza