A szlovák újjáépítés kiállítása

Előszó

A szlovák nép öt évvel ezelőtt fegyvert fogott és saját erőivel csatlakozott a harchoz, hogy kiűzze országából az idegen betolakodókat s lerázza magáról a Tiso- és Tuka-féle urakat. Fegyvert fogott, hogy kivívja nemzete becsületét, szabadságát és függetlenségét az újjászületett csehszlovák köztársaságban. Fegyvert fogott és meghozta a maga véráldozatát a szabadság oltárán, de nem a Münchent megelőző köztársaságért, amellyel kapcsolatban méltán voltak szomorú emlékei, hanem az új köztársaságért, amelyben végre a dolgozó nép az úr, amelyben végre a szlovák nemzet előtt megnyílnak a gazdasági és kulturális fejlődés kilátásai. Azt a tényt, hogy új köztársaságunk van, hogy egyenjogú csehek és szlovákok államában, a dolgozó nép államában élünk, olyan köztársaságban, amelyben a dolgozó nép az ura saját földje sorsának s amelyben a nemzetet fölbonthatatlan szövetségi kötelék fűzi a hatalmas Szovjetunióhoz, a szlovák nemzeti felkelés legnagyobb vívmányaként értékelem.
A dicsőséges felkelésben a szlovák nép hitet tett a maga világosan haladószellemű és demokratikus álláspontja mellett. Mostani építőmunkájának kiemelkedő eredményei pedig azt bizonyítják, hogy felkelőharcainak és általában fölszabadító küzdelmének haladószellemű szocialista küldetését tántoríthatatlan hűséggel vállalja. Vagy talán nem jellemző-e, hogy éppen a dolgozók munkaerkölcsének megtörésére irányuló legdühösebb izgatás idején a szlovák nép munkája legszebb eredményeit mutatja föl az üzemekben és a mezőkön egyaránt? Vissza