Fülszöveg
Az Artaud, a mumus-Tarahumarák című könyvünk után jelen kiadványunk újabb vonásokkal szeretné gazdagítani Antonin Artaud portréját, amelyet halála óta, több mint félszáz éve, elsősorban a legenda éltet Artaud éleiében önmítoszt teremtett halála után teremtették róla mások. A színház és hasonmása című műve valóban meghatározta a század második felének legjelentősebb színházi mozgalmait. És Artaudra hivatkozni bizonyos színházi és értelmiségi körökben divattá vált. Sokan ismerték és hangoztatták nevét szerte a világon, noha műveit csak kevesen olvasták. Elméletét, aktív színházi munkásságában valójában sosem valósította meg, de sokakban elindította azt a napjainkig tartó gondolatfolyamot amely a színház és a művészet újradefiniálására törekszik.
Ebben a kötetben Artaud művészeti írásait közöljük, amelyekből a művészetnek szinte minden formája iránt erőteljesen érdeklődő, ellentmondásos személyiség képe bontakozik ki előttünk. Egy önmagát, az élet spirituális lényegét és teljességét a...
Tovább
Fülszöveg
Az Artaud, a mumus-Tarahumarák című könyvünk után jelen kiadványunk újabb vonásokkal szeretné gazdagítani Antonin Artaud portréját, amelyet halála óta, több mint félszáz éve, elsősorban a legenda éltet Artaud éleiében önmítoszt teremtett halála után teremtették róla mások. A színház és hasonmása című műve valóban meghatározta a század második felének legjelentősebb színházi mozgalmait. És Artaudra hivatkozni bizonyos színházi és értelmiségi körökben divattá vált. Sokan ismerték és hangoztatták nevét szerte a világon, noha műveit csak kevesen olvasták. Elméletét, aktív színházi munkásságában valójában sosem valósította meg, de sokakban elindította azt a napjainkig tartó gondolatfolyamot amely a színház és a művészet újradefiniálására törekszik.
Ebben a kötetben Artaud művészeti írásait közöljük, amelyekből a művészetnek szinte minden formája iránt erőteljesen érdeklődő, ellentmondásos személyiség képe bontakozik ki előttünk. Egy önmagát, az élet spirituális lényegét és teljességét a művészetben haláláig kereső alkotóé, a lázadó deviánsé, az őrült látnoké, aki valójában egész tragikus életútján kívülálló és magányos maradt.
A kötetben olvashatók korai esszéi, filmforgatókönyvei, tanulmányai a filmről és a színházról - köztük a fő műve, A színház és hasonmása - mexikói útja során tartott előadásai, cikkei, elmélkedései és vázlatos jegyzetei a különféle kultúrákról. Hiszen Artaud-t lényegében csak a kultúra fogalma érdekelte, egyfajta egyetemes kultúráé, amely nem nyelvekhez és nemzetekhez kötődik, de az emberi lét szellemiségéhez téren és időn túl.
"A kultúra a szellem mozgása, ami az ürességből a formák felé halad és a formákból visszatér az ürességbe, az ürességbe azaz a halába. Műveltnek lenni annyit jelent, mint elégetni a formákat hogy elnyerjük az életet. Megtanulni talponmaradni a formák véget nem érő mozgásában, amelyeket mi magunk rombolunk folyamatosan. (...) A kultúra a belső tudás, lélegző mozgás, amely egyszerre mozog a természetben és a lélekben."- írja A színház és az Istenek című tanulmányában. Sorait olvasva lapról lapra s talán színről színre megelevenedik előttünk a szempár, amely mindig a másik oldalra vezette Artaud tekintetét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal