A vizsgálóbiró

Előszó

Részlet:
A VIZSGÁLÓBIRÓ.

A járási orvos és a vizsgálóbíró egy szép tavaszi délben boncolásra hajtattak együtt. A vizsgálóbíró, lehetett ugy harmincötéves ember, elgondolkozva nézte a lovakat, ugy mondta:
- A természetben nagyon sok dolog van, ami talányos, titokzatos, de a köznapi életben is, doktor, hányszor találkozik az ember jelenséggel, amit semmiképen se lehet magyarázni. Látja, én tudok például egypár furcsa, titokzatos (halálról, aminek az okát merik magyarázni próbálni a spiritiszták és a misztikusok; de józan, egészséges eszű ember csak széttárja a kezét a csodálkozástól, azzal vége. Én ismertem például egy nagyon intelligens hölgyet, az megjósolta a saját halálát és meghalt minden látható ok nélkül, pont ugyanazon a napon, amelyikre jósolta. Mondta, hogy meg fog halni ekkor meg ekkor - és meg is halt.
- Nincsen okozat megfelelő ok nélkül - felelte a doktor. - Ha volt halál, volt oka is. Ami a jóslásokat illeti, azokban igazán nincsen semmi szokatlan. - Valamennyi asszonyunk és parasztasszonyunk tud jósolni és előreérezni.
- Ez igaz, igaz, de az én hölgyem, doktor, az valami egész más volt. A jóslásában és a halálában nem volt semmi asszonyos, se javasasszonyos. Fiatal asszony volt, egészséges, okos - mindenféle előitélet nélkül. Olyan okos, világos, tiszta szeme volt, az arca nyilt, értelmes, egész kicsi, könnyű, igazi orosz gunymosoly mindig a szája körül és a szemében. Asszonyi, női, ha akarja, egy volt benne csak - a szépsége! Karcsú volt, graciózus, mint itt ez a fiatal nyárfa, nézze - a haja csodálatos! Hogy ismerje egészen, még azt is megmondhatom, maga volt mindig a másokat is fölvillanyozó jókedv, gondatlanság; az az okos, jó könnyelműség, amit csak gondolkodó, egyeneslelkü, tiszta embernél találni. Lehet itt szó miszticizmusról, spiritizmusról, előérzésről, vagy más hasonlóról? Mind az ilyesmin csak nevetek.
A doktor kocsija megállt a kútnál. A vizsgálóbíró és az orvos ittak maguk, nyújtózkodtak és várták, mig a kocsis megitatta a lovakat. Vissza