A kis herceg

Előszó

A FORDÍTÓ ELŐSZAVA
Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy könyv. De ez a könyv, amelyet első ízben a New York-i Reynal & Hitchcock kiadó 1943 áprilisában adott közre, nem akármilyen könyv. Ez a könyv egyszerre szól felnőtthöz és gyerekhez, ez a könyv egyszerre tündérmese és „nevelő-dési regény", eredetmítosz és filozófiai bölcselet, érzelmek iskolája és visszaemlékezés, próza és költészet. Ez a könyv millióknak lett sűrűn idézett kedvenc olvasmánya, amit sokan szinte minden életkorban újra meg újra elővesznek. Ez a könyv, amelynek titkát cikkek, monográfiák és tanulmányok százai fürkészik, amelynek nem egy mondata ma már szállóige, és amelyről még az is tud valamit, aki történetesen sohasem olvasta, a legismertebb, legnépszerűbb és legtöbbet fordított műve a világirodalomnak. A kis herceget 2014 nyaráig nem kevesebb, mint kétszázhatvan nyelvre és dialektusra fordították le (nem egy nyelvre kétszer-háromszor is), és a könyvből eddig több mint száznegyvenötmillió példány kelt el szerte a világon (ebből tizenkétmillió csak Franciaországban).
Ennek a rendkívüli könyvnek a születése is rendkívüli. A történet 1940 nyaráig nyúlik vissza. Antoine de Saint-Exupéryt, aki a német offenzíva idején felderítő pilótaként maga is részt vesz az összecsapásokban, jó egy hónappal a júniusi fegyverszünet után, 1940. július 31-én leszerelik. Az író azonban képtelen belenyugodni az ország katonai vereségébe és politikai összeomlásába. Helyzetét tovább bonyolítja, hogy a fegyverszünet után kirajzolódó politikai alternatíva is idegen tőle. Saint-Exupéry ugyanis nem hajlandó választani London és Vichy, de Gaulle és Pétain között: úgy okoskodik, ilyen válságos helyzetben nem szabad még jobban megosztani a franciákat. Mivel őszerinte csakis tengerentúlról jöhet megváltás, fájó szívvel bár, de elfogadja amerikai kiadójának meghívását, mégpedig abban a reményben, hogy így tehet is valamit az Egyesült Államok hadba lépéséért.
** 5 J* Vissza