Anthropologiai és személyazonossági vizsgálatok Semmelweis Ignác csontvázán

Előszó

Az Országos Orvostörténeti Könyvtár igazgatója Palla Ákos 1963. november 6-án reggel a Kerepesi úti temető gondnokának és csekély számú érdeklődőnek jelenlétében felbontatta Semmelweis Ignác síremlékét, s az alatt a 60 cm mélységben levő tégla alapzat után 120 cm mélyen, a sírra haránt irányban fémkoporsót találtak. Ezután a 142 cm hosszú, 50 cm széles és átlag 35 cm magas, cinkhorganylemezből készült, több helyen összelapított koporsót a vezetésem alatt álló egyetemi Embertani Intézetbe szállították, ahol azt felbontván kiderült, hogy azon belül egy 136 cm hosszú, 35-47 cm széles, 16-18 cm magas vasbádog koporsó foglal helyet, amely ugyan erősen össze van lapítva, de egyébként sértetlen.
Hidegvágóval felnyitván a koporsót, megállapítható volt, hogy az nagyon kevert nedves földdel és felnőtt emberi csontokkal teljesen ki van töltve. A bádogkoporsó felső végében, a kórboncolási technikának megfelelően felfűrészelt koponya foglalt helyet, melyen a felfűrészelt calotte eredeti helyzetben, s alatta az állkapocs rendes ízülésben volt elhelyezve. A koporsó többi része felnőtt férfi csontvázrészeivel volt kitöltve, melyek azonban nem anatómiai elhelyezésben, hanem a legteljesebb összevisszaságban, sok földdel keverve feküdtek a koporsóban, sőt maga a föld is nagyon kevert volt, vegyesen homokkot, agyagot, fekete humuszt, kisebb-nagyobb kavicsdarabokat, maltert és tégladarabokat tartalmazott... Vissza