Előszó
Amerikában évtizedek óta kutatják-keresik kiadók és kritikusok egyaránt azt a könyvet, amelyről bátran elmondhatják: ez a nagy amerikai regény, a prózai írásmüvészet csúcspontja és beteljesedése....
Tovább
Előszó
Amerikában évtizedek óta kutatják-keresik kiadók és kritikusok egyaránt azt a könyvet, amelyről bátran elmondhatják: ez a nagy amerikai regény, a prózai írásmüvészet csúcspontja és beteljesedése. Komoly viták és harcok folytak olyan alkotások körül, amelyek maguknak vitatták vagy megközelítették ezt a kitüntető címet. De 1933 nyaráig egyetlen könyv sem találta meg a közönség és kritika közös elösmerését, egyetlen könyv sem nyerte el „a nagy amerikai regény" büszke értékelését.
1933 júniusában jelent meg Hervey Allen Anthony Adverse című műve. A közönség napokon belül „legkedvesebb könyvévé" avatta ezt az óriás-regényt, ahogy a nagytekintélyű N e w-Y o r k Times megállapította. És a kritika legkiválóbb munkásai hajtották meg elismerésük zászlaját Hervey Allen előtt, aki négy és fél esztendeig irta az Anthony Adverse-t, míg családjával a Bahama-szigetek körül hajózott egy ócska halászbárkán. Négy és fél esztendő kellett a regény megírásához, de több, mint egy évtized, hatalmas anyagának összegyűjtéséhez. Hiszen a korszerű öltözködéstől a XVIII. és XIX. század fogadóinak berendezéséig, a vallás, erkölcs, irodalom, nemzetgazdaságtan, színház és utazás legapróbb korszerű részletéig mindent föl kellett kutatni, míg az apró mozaikokból az a hatalmas kép kialakulhatott, amely közel ötven esztendőnek egész világpanorámáját tárja elénk, Páristól Kubáig, New Orleans-tól Livornóig, a Champ de Mars-on tartott gigászi parádétól, a havanai spanyol kormányzó kerti ünnepélyéig. Amerika, Európa és Afrika élete tárul elénk ebben a könyvben, amelyen át egy ember életének fonala húzódik - Anthony Adverse-é, aki minden idők egyik legrokonszenvesebb, legemberibb regényhőse.
Annak a zárdának udvarán, amelyben a kis lelenc Anthony fölnevelkedik, egy ősi szökőkút áll. Valamikor pogány liget volt ezen a helyen - Castort és Polluxot imádták benne, Léda gyermekeit. Aztán a kereszténység a szökőkút két bronz szobrát, az ikreket, átkeresztelte a Gyermek Jézus és Keresztelő Szent János nevére. Az egyik szobrot bizánci gálya rabolta el - s a Gyermek Jézus egyedül maradt.
Vissza