Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából

Előszó

Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy orvosi kultúránk és orvosi tudományos életünk - történelmünk nagy korszakaiban - mindig lépést tartott Európa más országainak, majd a világ medicinájának haladásával. Tragikus periódusainkban sem zuhant oly mélyre, hogy rövid, bár kemény küzdelem után ne érte volna el a nemzetközi színvonalat.
Az sem példa nélkül való, hogy egy-egy magyar orvos felfedezése, újat hozó szemlélete egyenesen kora tudományossága előtt haladjon, mint az pl. Semmelweis esetében nyilvánvaló, vagy kora diszciplínájának a maga területén egyedülálló képviselője legyen, mint Korányi Frigyes, Szent-Györgyi Albert és mások.
Ebben a kötetben nemcsak a legjelentősebb magyar orvosokat és a legfontosabb tudományos eredmények kialakulását kívántuk bemutatni. Rövid áttekintést, összefoglalást igyekeztünk nyújtani a magyar medicina történetéről, amit a teljességre való törekvés igényével majd egy jóval nagyobb terjedelemben készülő monográfia fog tárgyalni.
Könyvünk sem kerülhette el a több szerző által írott könyvekkel velejáró stiláris egyenetlenségeket. Szeretnénk ezt inkább változatosságnak tekinteni, remélve, hogy ezáltal a könyv olvasmányosabbá vált. A fejezetcímek azt a benyomást kelthetik, hogy túlságosan eklektikusán jártunk el az egyes orvosi szakmák tárgyalásánál, nem szentelve külön fejezetet valamennyi diszciplína, szakág stb. múltjának. Ezek rövid történetét az Olvasó nagyobbára megtalálja azoknak a tudósoknak portréjában, akik e szakmák jeles magyar művelői voltak. Felmentést kell kérnünk egyúttal az Olvasótól a források és az irodalom részletes felsorolásának hiánya miatt is. Nem az Olvasó igényességét becsüljük alá, de a felhasznált és vonatkozó apparátus kötetnyi terjedelme nem sokkal kisebb (sőt nagyobb), mint maga a mű. Egy-egy kiragadott hivatkozás pedig inkább félrevezető, mint feltáró. A szerzők részletes bibliográfiával mindig készséggel állnak rendelkezésre.
Könyvünk célja a magyar orvostörténelem egyes fejezeteinek vázolása mellett, a magyar és külföldi medicina fascináló kölcsönhatásainak felvillantása. Nem szerénytelen, de nem is álszemérmes feljegyzése azon befolyások egy részének, melyeket magyar orvosok, orvosi iskolák nyújtottak a külföldnek, nem hallgatva el idegen országok hazánkban működő orvosainak meghatározó szerepét. A késő középkor s a humanizmus korát illetően ugyan ezeket részleteiben nem fejtegethettük - terjedelmi okokból - s a későbbi korokban is inkább csak érintettük, ami azonban mit se von le e kölcsönös befolyás orvostörténeti jelentőségéből. A pesti és a második bécsi orvosi iskola egymásra hatása - mindkettő egyidőben initiator és recipiens -, mindkettő együttműködése a francia, az angol és egyes német iskolákkal nem csekély fontosságú. Az azóta egyre terebélyesedő, a világ minden jelentős orvosi műhelyével tartott tudós (és hasznos) kontaktus jelzi a magyar orvostudomány nem jelentéktelen helyét a nagyvilágban. Vissza