Fordulópont 2014/3

Előszó

Részlet a könyvből:
Olvasás? Mese? Terápia!
CSAKHOGY! Nagybetűk, felkiáltójel! Ha a Fordulópont e tematikus számának bevezetőjeként ezt a „CSAKHOGY -felkiáltójel"- jelenlétét -itt!- képes leszek megmagyarázni, akkor talán az egész összeállítás létrejöttének indoklása is emberközelibb lesz. Ugyanis nagyon sok ember (barátaim, ismerőseim) mondta őszintén a szemembe: számára riasztó a TERÁPIA szó. Érteni véltem a tartózkodást, rejtett ellenszenvet, hiszen ahol elhangzik a „terápia" szó, ott a hívó szó „hívott szava" (tetszik, vagy sem:) a beteg. Valós vagy feltételezett betegség. Ebből következően a 'terápiának' CSAK ott kellene megjelennie, ahol betegség mutatkozik -ám mégis folyton elénk hivalkodja magát ez a fránya 'terápia', és zavarba hoz, hiszen már-már mindenkit beteggé tesz a jelenlétével, örökös -akár kéretlen- segíteni akarásával., mondják a szótól is irtózó ismerőseim, és a beszélgetés következő fordulójánál általában a 'segítő szakmák' paradoxális jelentéséről vitatkozunk...
Ige, megértem az emberi közérzet ösztönös rezzenetét a 'terápiá'-ra. Jobb „nélküle". A „rá" nem szorulók boldog közösségében. CSAKHOGY... Ideális állapotról, helyzetről, "egyenlők közti szeretetről" beszélve írta le azt a bűvös szót Erich Fromm: „...CSAKHOGY". Csakhogy: „egyenlőkként sem vagyunk mindig egyenlő helyzetben". Majd így folytatja: „emberek lévén mindannyian segítségre szorulunk.". Vissza