Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény V/1.

Előszó

A Modern Nyelvelméleti Szöveggyűjtemény jelen, ötödik kötete négy francia szerző írásait tartalmazza. A négy szerző - A. Meillet, J. Vendryes, E. Benveniste és A. Martinet - mindegyike megérdemelten foglal el nagyon előkelő helyet a modern lingvisztikában. S az egyéni felfogás és érdeklődés minden kétségtelenül meglevő különbsége ellenére felmutat olyan közös sajátságokat, amelyek alapján joggal tekinthetők a nyelvtudomány egy érdekes és sajátos áramlata képviselőinek. Nagyon nehéz lenne ezt az áramlatot vagy irányzatot egyetlen címkével jellemezni; ha azt mondanánk, hogy mind a négyen a francia strukturalizmus képviselői, akkor biztosan igazat mondanánk, de szembetalálnánk magunkat azzal a nem könnyű feladattal, hogy meghatározzuk "a francia strukturalizmus" kifejezés pontos értelmét. Terminológiai okfejtés helyett röviden rámutatunk néhány olyan vonásukra, amely mindenek előtt jellemzi és a nyelvtudomány más irányzataitól megkülönbözteti őket.
Mind a négy szerző eminens vonása a "konkrét" lingvisztika és az általános nyelvészet iránti érdeklődés szinte csodálatos egyensúlya.Míg például a német indogermanisták a nagyon kis számú kivételtől eltekintve - általában bezárkóztak szűkebb szaktudományuk keretei közé, és elméleti témák felé csak ritkán fordultak, s ha ezt néha meg is tették, okfejtésük meglehetősen "tapadt" tulajdonképpeni szakterületük konkrét problémáihoz, addig az alább bemutatásra kerülő francia szerzők, noha mind a négyen kiváló mesterei az indoeurópai összehasonlító nyelvészetnek, ezzel együtt mindig minden írásukban páratlan nyíltságot mutattak a teória kérdései iránt, s az indoeurópai nyelvekkel mindig úgy foglalkoztak, mint az emberi nyelv - a langage - meghatározott képviselőivel, mindent megtéve annak érdekében, hogy az indoeurópai területén szerzett felismeréseket a lehetőség szerint általánosítsák és az emberi nyelvre mint olyanra vonatkozó ismereteink elemeivé tegyék.
A konkrét nyelvészeti anyag imponáló ismerete és a szüntelenül jelen levő elméleti érdeklődés talán senkinél nem olyan kitapintható, mint A. Meillet írásaiban. Az indoeurópai összehasonlító nyelvészet e páratlanul gazdag munkásságú művelője a legkonkrétabb,legpartikulárisabb kérdésről írva is minduntalan fontos elméleti általánosítások lehetőségét keresi és az esetek zömében azokat sikeresen meg is fogalmazza. Vissza