Antal a nagyvilágban

Fülszöveg

Egy agylegény emlékezése c. könyvem (1971) számomra váratlan, sőt valószínűtlennek rémlő sikere után sem gondoltam arra, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem Boleráz Antal regényes agglegényi sorsát. Nem vagyok nagy véleménnyel a siker varázsvesszejével második életre delejezett regényhősökről s újbóli megformálásuk művészi esélyeiről; noha ilyenekre is akad tiszteletreméltó példa, vagy szórakoztató, mint a Sherlock Holmesé.
Antalt, akitől a magam módján elbúcsúztam már, s akiről kész voltam megfeledkezni, nyugat-európai utazgatásaim keltették új életre bennem. Önkéntelenül találkoztam vele és szellemi gondjaival - de merőben más távlatból, mint ami annak idején megadatott. Idegenszerű körülmények felmerült tapasztalatok ellenőrzésére. Az irodalmi szemléletmód végletességével ellenőriztem őket: csakugyan igazak-e Boleráz Antal tapasztalatai? Kiállják-e a próbát a "nagyvilágban"? S ha viszonylagosnak vagy eltérőnek bizonyulnak: miként s mennyiben? Mi történik Antalban, amikor eljut a nagyvilágba? S mit tapasztal szükségképpen? Milyen a megismerés, melyet utazásai közben fájdalmasan kisajtol magából? Ő, aki nem turista.
Antal ismerői talán nem szívesen veszik majd tudomásul, hogy a múló évek meglegyintették agglegényi kedélyét. Arra kérem az olvasót: vegye figyelembe, hogy időközben a szerzőt is hasonló változás érhette. Mert csak az olvasó nem változik - amíg fogalommá általánosítom. Vissza