Előszó
Súlyos gondok.
A június már vége felé járt.
A hőség ellankasztotta egész Párizst. Az égen hetek óta egy felhő sem mutatkozott. Az emberek elözönlötték a sétatereket, kirándulóhelyeket és a...
Tovább
Előszó
Súlyos gondok.
A június már vége felé járt.
A hőség ellankasztotta egész Párizst. Az égen hetek óta egy felhő sem mutatkozott. Az emberek elözönlötték a sétatereket, kirándulóhelyeket és a kávéházak terraszait.
A pályaudvarok felé poggyászokkal megrakott kocsik és taxik robogtak. Aki csak tehette, sietett elutazni nyaralni, megszökni a város nyomasztó, forró levegőjéből a tengerpartra, vagy a hegyek közé.
De az élet kiválasztottjai mellett, milyen sokan vannak, akik a nagy forróságban is kénytelenek szűk kis lakásaikban meghúzódni, a mindennapi gondok alatt görnyedezve, akiknek még néhány napi üdülésre, pihenésre sem telik!
A Sévres ucca egyik nagy bérházának legfelső emeletén is, szerény, szűk kis lakásban, két nő üldögélt az asztal mellett. Ők sem voltak a sors kiválasztottjai. Az asztal, amely szorosan ott állt az ablaknál, tele volt festékestubusokkal, ecsetekkel, tollakkal, papírokkal. A ragyogó napfény tisztán világította be a két arcot.
Az idősebb harminchat harminchét éves lehetett. Arca szép volt, de a gondok, a szenvedés, az átvirrasztott éjszakák mély nyomot hagytak rajta. Arcszíne sápadt volt, szeme alatt mély árnyékok sötétlettek. És korán szürkülő haja fájdalmas megpróbáltatásokról mesélt.
Egyszerű fekete ruhát viselt.
Vissza