Rövidesen minden jó lesz

Előszó

Részlet a műből:

"A selyemharisnyák leszaladó szemei feltartóztathatatlanok, mint a sors futása.
- Huber, vigyázz, Mikula már régen figyel! - sziszegte Meier, aki a pad túlsó végén ült. Mikula, a latintanárnő, ez az útálat, már három perce bámulja az utolsó pad bal sarokülését: ott kuksol Toni Huber, a szerencsétlen emberifa, és a régi bevált háziszerrel: nyállal próbálja feltartóztatni harisnyájának leszaladó szemeit.
De erre Mikula, ez a latinundor, máris lecsap Toni Huberre:
- Talán majd a Huber fordítja tovább -, mondja Mikula és a selypítő Kratochwil Gertrudhoz így szól: - Köszönöm, elég. Huber fordítja tovább. - Mikula gonosz mosolygással sétált végig a padsorok között. Az utolsó pad előtt megáll. Pont Meier előtt. A pad másik végén ül Huber. Mikula megvetően mosolyog:
- Nos - mi lesz, Huber?
Huber felugrott, mintha pók csípte volna meg. Felkapja az előtte heverő könyvet és a latin szavaktól nyüzsgő szövegre bámul, a betűk ott táncolnak a szeme előtt, csupa olyan szó, melynek értelméről sejtelme sincsen. Tovább fordítani, istenem, tovább fordítani. Azt se tudja, meddig jutott Kratochwil, alighanem egy új mondatig. De melyik mondatig?
És Mikula ott áll, Meier nem tud súgni, Mikula túl közel van. De miért nem mozdul Raftl? Raftl Huber előtt ül, most kissé oldalt fordul, zsebkendőjét a szája elé tartja és súgni készül. És most suttog is valamit, de olyan halkan, hogy nem lehet megérteni...
- Huber, maga megint nem figyelt, a huszonharmadik oldal tizenkettedik soránál tartunk, -mondja Mikula metsző hangon." Vissza