Fülszöveg
„Ő az enyém. A szőke, mondta, és rám gondolt. A másik kettővel csináljatok, amit akartok.
És az emberei engedték, hogy a testvéreim bukdácsolva eltűnjenek felfelé az erdőben. Gyorsan olyan messzire jutottak a vörösfenyvesben, hogy már túl voltak a veszélyen - a kis katonaraj már elkésett azzal, hogy célba vegye őket, bármilyen jól is lőttek. Nyilván más terveik voltak. Az éhségük talán túltett a vérszomjuknál. Nyilván le akartak ülni rendesen étkezni, ha már feljöttek egészen a faluig.
Marié fehér inge még derengett, aztán eltűnt a fatörzsek között, és ekkor láttam a testvéreimet utoljára. Marié soha nem volt jó futó, lassú, nyugodt teremtés volt Pauline-hoz képest. Pauline-nal együtt Marié boldogulhat. De Pauline esélyein Marié lényegesen rontott. A tiszt egy szórakozott pillantást vetett utánuk, megnyugodott a tudatban, hogy valaki előbb vagy utóbb majd elintézi őket, úgy futnak fel az erdőbe, mintha attól megmenekülhetnének.
Édes harasztillat terjengett. A nyár, a poros...
Tovább
Fülszöveg
„Ő az enyém. A szőke, mondta, és rám gondolt. A másik kettővel csináljatok, amit akartok.
És az emberei engedték, hogy a testvéreim bukdácsolva eltűnjenek felfelé az erdőben. Gyorsan olyan messzire jutottak a vörösfenyvesben, hogy már túl voltak a veszélyen - a kis katonaraj már elkésett azzal, hogy célba vegye őket, bármilyen jól is lőttek. Nyilván más terveik voltak. Az éhségük talán túltett a vérszomjuknál. Nyilván le akartak ülni rendesen étkezni, ha már feljöttek egészen a faluig.
Marié fehér inge még derengett, aztán eltűnt a fatörzsek között, és ekkor láttam a testvéreimet utoljára. Marié soha nem volt jó futó, lassú, nyugodt teremtés volt Pauline-hoz képest. Pauline-nal együtt Marié boldogulhat. De Pauline esélyein Marié lényegesen rontott. A tiszt egy szórakozott pillantást vetett utánuk, megnyugodott a tudatban, hogy valaki előbb vagy utóbb majd elintézi őket, úgy futnak fel az erdőbe, mintha attól megmenekülhetnének.
Édes harasztillat terjengett. A nyár, a poros udvar, a meleg fenyves szaga érződött. A tiszt anyára nézett.
- Térdre.
- Soha - mondta anyám.
Utána minden nagyon gyorsan történt."
„Anne Swárd isteni tehetségű mesemondó,
nagy, európai jelentőségű író. Gyönyörű és nagyszerű prózát ír, amelynek egymásra
következő képei Günter Grass regényeit idézik - gyermeki pontossággal bontakozik ki előttünk egy zseniálisan gonosz világ."
GÖTEBORGS-POSTEN
„A láthatatlan menyasszony Ingmar Bergman szigorú, egzisztenciális, a felső tízezer világában és vad, kopár parti tájakon játszódó drámáira emlékeztet."
ARBETARBLADET
A sokszoros díjnyertes, Eúrópa-szerte olvasott és népszerű svéd írónő, Anne Swárd nagyszabású, érzelmileg is letaglózó, a második világháborút és az azt követő korszakot gyermeki szemmel bemutató regényében pontos látleletét adja erőszak terhelte világunknak, amelyben az emberi gonoszság természetes adottságként lepleződik le.
Vissza