Anna, te vagy? (dedikált példány)

Fülszöveg

A kisvárosi virágüzletben megjelenik egy újságíró: fényképes riportot akar készíteni az üzlet eladónőjéről, Annáról. A nő kifesti magát, és odaáll a lencse elé, a riporter pedig kattintgatja a gépét.
Aztán nevetve odaveti, hogy a lapja félmilliós példányszámban jelenik meg, s Anna képe eljut az ország minden városába, falvába; egy csapásra ismert lesz.
A nő kizökken nyugalmából, fölborul magára erőltetett életritmusa, megdermed és rohanna; tétova és menekülne; ismét erőt vett rajta a félelem. Huszonöt éve vergődik a félelem béklyóiban, azt hitte, már megszokta, akár egy ruhát. De a félelem megszokhatatlan. A félelemtől megkeseredik a szájában a kenyér.
A történet során feltárul a felejthetetlenül iszonyatos múlt, a megaláztatások, az érthetetlen s mégis törvényszerű veszteségek; látványok és pillanatok, tarkón lőtt emberek jönnek, árnyékok és élők; úgy érzi vádolják.
Ártatlan? Bűnös?
Élni akart.
A későn jött szerelem döntésre kényszeríti.
Teszi, amit tennie kell.
Az író - önmagáról:
1937-ben születtem, Budapesten. A középiskola elvégzése után állásba mentem, tíz esztendeje a Televízióban dolgozom. Jelenleg filmtrükköket készítek.
Első és legmegrázóbb élményem a háború volt, melyet gyerekfejjel éltem át; talán ezért is élnek bennem túl érzékenyen, túl élesen s kitörölhetetlenül az emlékek.
1962-ben jelent meg az Élet és Irodalomban első novellám a háborúról. Azóta készülök regényt írni erről a korról. Sokáig gyűjtöttem az erőt a témához.
Szenvedélyes humanistának tartom magam, vallom, minden embernek kötelessége, hogy a maga helyén s a maga erejével tegyen valamit a múlt megismétlődése ellen. E kötet a harmadik regényem (Vakrepülés, 1965; Tolókocsi, 1969), s egyben legszemélyesebb mondanivalóm. Szeretném remélni, hogy ez a mondanivaló sokakat érdekel majd és sokakra tartozik. Vissza