Előszó
Részlet a könyvből:
A harmadik emeleti lakásban.
Anna csak homályosan emlékszik arra, hogy a földszinti nagy lakásból a sok-sok finom bútort elvitték, a gyönyörű tükröt is elvitték és elvittek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A harmadik emeleti lakásban.
Anna csak homályosan emlékszik arra, hogy a földszinti nagy lakásból a sok-sok finom bútort elvitték, a gyönyörű tükröt is elvitték és elvittek három nagy szekérre való drágaságot. A fehér keztyűs inas egy kicsit veszekedett a papájával, aztán más ruhába öltözött, a keztyüjét is lehúzta, egy zöld vadászkalapot tett fel s azt mondotta:
- Ezeknek sem kell többé inas.,
A két szobaleány is elbúcsúzott a mamától s a német bonne is megcsókolt engem. «Mein Herz»... mintha hallaná,, s mintha nagy kerek kék szemében látná Anna a kövér könycseppeket.
A papa egész nap nem jött haza. Este, mikor benyitott a gyermekszobába, a négy esztendős kis Annát fölvette az ölébe, oda szorította a szivéhez és zokogott.
- Te szegény gyermek!... Te szegény, szegény gyermek!
Az nap nem a bonne, hanem a mama fektette le Annát, de a mama nem mesélt, énekelni sem tudott. Olyan halvány volt az arca, s olyan vörös a szeme.
A kis leányka nem mert szólani. Nagy fekete szemével félve nézett a mamára. Csak egyszer érintette a kezét, s az a kéz hideg volt. Megsimogatta...
- Édes mamám!...
Így aludt el.
Vissza