Anjou-Magyarország alkonya I-II.

Előszó

Sokaknak tartozom köszönettel az alábbi munkával kapcsolatban. Mindenekelőtt a jelen könyv alapjául szolgáló doktori disszertációm témavezetőjét, Kubinyi Andrást, valamint könyvem lektorát, Érszegi Gézát szeretném megemlíteni; Kubinyi András nemcsak jó ötleteivel támogatott, hanem oroszlánrésze volt abban, hogy a munkavégzés feltételei megteremtődtek számomra, Érszegi Gézának pedig a lektoráláson kívül már a korábban felmerült egyes kérdésekkel kapcsolatban tett értékes észrevételeiért is hálás vagyok. Szeretnék köszönetet mondani még hajdani opponenseimnek is, az azóta elhunyt Engel Pálnak és Draskóczy Istvánnak; előbbinek még magának a témának korábbi ajánlásáért, valamint hatalmas genealógiai adatgyűjtésének publikálás előtti rendelkezésemre bocsátásáért is. Meglehet, hogy jelen munka vagy éppen saját személyem jelentőségének túlbecsüléseként hat, mégis sok kiváló tanárom közül háromról e helyütt is szeretnék megemlékezni. Boldogult Kerényi Károlyné, édesanyám hajdani Gizella gimnáziumbeli tanára és osztályfőnöke, egykori tanítványának fiait is nagy szeretettel és hozzáértéssel, korát meghazudtoló fiatalos lendülettel oktatgatta németre és klasszikus nyelvekre. Mivel Erzsi nénit nagyon sokan ismerték és szerették, aligha szorul rá, hogy érdemeit méltassam; mindössze utólag is szeretnék köszönetet mondani neki. Egyetemi oktatóim közül Kozma Bélának szeretném különös köszönetemet kifejezni: sokadmagammal együtt a középkor megszerettetéséért lehetek neki hálás. Tanáraim közül a legtöbbet talán Köblös Józsefnek köszönhetek; óráin és óráin kívül is nagy felkészültséggel és még nagyobb alázattal, legkevésbé sem saját csillogását, hanem kizárólag a rábízottak épülését és javát keresve tanította a medievisztikai aprómunka különböző nemeit, mindazt, amire a tudomány művelése során szükség van. Amit ebből a mesterségből egyáltalán lehetséges, azt ő akarta és tudta is átadni, úgyhogy elsősorban a jövendő középkorász nemzedékek érdekében szeretném itt is kifejezni azon reményemet, hogy valamilyen módon és mértékben vissza fog még térni a középkortudomány műveléséhez és elsősorban az egyetemi oktatómunkához. - Nyilvánvaló, hogy a jelen munka pozitívumai őket is dicsérik, mint ahogy természetes az is, hogy hibáiért és tökéletlenségeiért kizárólag a szerző viseli a felelősséget. Vissza