Angyalszív

Fülszöveg

Legalább két komoly bestseller és több sikeres filmforgatókönyv (köztük a Legenda) ellenére az 1941-es születésű William Hjortsberg nevét a mai napig kevesen ismerik: legnépszerűbb története, a Falling Angel (Hulló angyal) is csupán a belőle készült kultikus filmadaptáció, az 1987-es Angyalszín révén vált világszerte híressé. Pedig Hjortsberg a népszerű irodalom legalább két - manapság igen divatos - műfajában is mérföldköveknek számító alkotásokat mutathat fel mindössze hat regényt számláló életművében.
A 70-es évek elején írt sci-fi-kisregényei, a Szürkeállomány és a Szimbiográfia a cyberpunk irányzat korai előfutárának számítanak, az 1978-ban kiadott Angyalszív pedig jócskán megelőzte a következő évtized bűnügyi regényeiben trenddé vált misztikus vonalat (lásd Andrew Vachss Burke-szériáját), amelynek egyik legmarkánsabb darabja éppen az 1994-es Soha már című Hjortsberg-regény lesz, középpontjában egy rejtélyes sorozatgyilkossági üggyel, és nem kisebb hírességek, mint Sir Arthur Conan Doyle, Harry Houdini, Edgar Allan Poe - azazhogy kísérteteik - részvételével.
Míg a Soha már a 20-as évek népszerű detektív-krimijeinek állít stílszerű emléket, az 1959-ben játszódó Angyalszív bravúros főhajtás a klasszikus hard-boiled irodalom előtt: Hammett és Chandler keménykötésű, cinikus magánnyomozó főhőse vágja-verekszi át magát egy sátáni konspiráció dzsungelén - egy tizenöt éve eltűnt slágerénekes kihűlt nyomait követve. Hjortsberg személyes helyismeretével, költői fantáziájával és finom nyelvi humorával szokatlan elemeket ad a kemény krimik minden tekintetben precízen rekonstruált téma- és formavilágához.
Miközben a regény lapjain pusztulásra ítélt épületeivel és kihalás szélén álló, jellegzetes figuráival együtt megelevenedik a korabeli New York, a megkeseredett, kiégett, középkorú főhős vudu-hívőket, varázslónőket és sámánimádókat útba ejtve jut egyre közelebb a döbbenetes igazsághoz - amely még azok számára is tartogat néhány meglepetést, akik pontosan ismerik a filmet. Vissza