Angyalok - szárnyak nélkül

Fülszöveg

Hanna egy kis bőröndbe rakta a legszükségesebb holmijait, hogy kéznél legyenek. Hiába vigasztalta a férje, hogy mentességet kapott, 6 már nem hitt semmiben sem.
- Na és akkor én? - szólt Zsiga. - Hát az én fajtám is szerepel Hitler kiirtani való népei közt. Csak még mindig nem tudtam megérteni, hogy mit is vétettünk mi neki, hogy ennyire haragszikránk.
- Ő vétett az egész világ ellen. Kár is foglalkozni ilyen szörnyű személlyel - szólt bele Elemér.
- De hát ő foglalkozik velünk! - csattant fel Hanna.
- Az ám! - nézett Zsigára. - Akkor most hova lett a te híres mondásod, hogy előttünk angyalok jártak?
Egy darabig a bizonytalan csend nyelte magába a választ. Hanna és Elemér egymásra néztek. Zsiga lehajtott fejjel nézte apadiót.
Megtévesztik az embert ezek a bibliai dolgok - kezdte lassan a mondanivalóját.
- Csillogó angyalokat keresünk... Telve jósággal, csodatévő képességekkel. Pedig talán nem is léteznek a szó emberi értelmében. Talán csak egy tökéletlen ember cselekedeteiben fénylenek fel néha. De mi nem figyelünk eléggé egymásra, és sokszor fel sem tűnik. Pedig mutatják az utunkat. De még előttünk sem egészen tiszta, hogy az angyalok útját járják. Hát ezért olyan nehéz ez a dolog.
Meg azért, mert van nekünk, embereknek egy nagy hibánk. Ha rá is találunk az útra, mi olyan tökéletesnek tartjuk magunkat, hogy ennek a fényességében elhomályosodnak a lényeges dolgok. Vissza