Fülszöveg
Amikor megírtam a Szemem Fénye: Nail című könyvet kisfiam rövid kis életéről, váratlanul jött betegségéről és tragikus, viszontagságos elmúlásáról, úgy éreztem, egy picit halhatatlanná tettem őt... Százszor elképzeltem, hogy az emberek látják a könyv borítóján fényképét, olvassák küzdelmes élettörténetét, és legalább a sorok olvasása idején megemlékeznek arról, hogy volt a világon egy ilyen kisfiú, mint ő, akinek csak ennyi jutott a fényből, az életből: mindössze húsz hónap. így maradt Nail is, mint e könyv többi szereplője is örök gyermek. Ma, amikor az emlékkönyv történeteit olvasgatom és készítem elő megjelenésre, hasonló érzések vegyülnek bennem. Látom a sorstárs szülők eszeveszett fájdalmát, marcangoló keserűségét, az emlékekbe való síron túli kapaszkodását. Olyan ismerős mindez, mintha csak tegnap történt volna. Tudom, milyen szívszorító érzés lesz majd pár hét múlva kézbe venni a könyvet, és látni megelevenedni benne a fájdalmat, feltámadni a gyermekeket, ahogy a fényképeken...
Tovább
Fülszöveg
Amikor megírtam a Szemem Fénye: Nail című könyvet kisfiam rövid kis életéről, váratlanul jött betegségéről és tragikus, viszontagságos elmúlásáról, úgy éreztem, egy picit halhatatlanná tettem őt... Százszor elképzeltem, hogy az emberek látják a könyv borítóján fényképét, olvassák küzdelmes élettörténetét, és legalább a sorok olvasása idején megemlékeznek arról, hogy volt a világon egy ilyen kisfiú, mint ő, akinek csak ennyi jutott a fényből, az életből: mindössze húsz hónap. így maradt Nail is, mint e könyv többi szereplője is örök gyermek. Ma, amikor az emlékkönyv történeteit olvasgatom és készítem elő megjelenésre, hasonló érzések vegyülnek bennem. Látom a sorstárs szülők eszeveszett fájdalmát, marcangoló keserűségét, az emlékekbe való síron túli kapaszkodását. Olyan ismerős mindez, mintha csak tegnap történt volna. Tudom, milyen szívszorító érzés lesz majd pár hét múlva kézbe venni a könyvet, és látni megelevenedni benne a fájdalmat, feltámadni a gyermekeket, ahogy a fényképeken keresztül üzennek és beszélnek hozzánk, mindnyájunkhoz. Idén május 6-án, Anyák Napján, az anyákat ünneplik majd mindenütt az országban. Ezért terveztük a könyv megjelenésének időpontját is erre a napra: mementóként, a mi megárvult, vagy félárva anyaságunkért, amely ugyanúgy örök, mint a gyermekeink, akiknek az életét nem tudtuk megóvni a kegyetlen elmúlástól. Az anyák sok esetben a betegség nehéz időszaka alatt is igazi támaszra leltek férjükben, a nagyszülőkben, testvérekben is. Tőlük sem kívánjuk elvenni a jogot a fájdalomtól. Vannak azonban nagyon sokan, akik anyaként maguk maradnak a küzdelemben. Egymaguk. Szeretnénk közvetíteni néhány szavakba nem önthető érzést is azoknak, akik tudnak a sorok között olvasni és akarnak is. Valami olyasfélét, amelyből talán kicsit jobban megértenek majd minket - gyászoló szülőket. Könnyebben elfogadják azt, hogy kilógunk a sorból, hogy ki így, ki úgy próbálja meg továbbélni azt az életét, amely már sosem lesz élet, a szó szoros értelmében. Inkább egyfajta túlélés.
Vissza