Angyal István

Előszó

E kötet Angyal Istvánról szól, aki Auschwitzot túlélve, önfeláldozóan küzdött fegyverrel és fegyver nélkül az „igazi" szocializmus megvalósulásáért, amíg életét a kádárista pribékek - éppen 50 éve - kioltották. Angyal ortodox marxista-leninista meggyőződését más civil fegyveres csoportok vezetői közül senki sem osztotta. Bár krédója ma már nem aktuális, jelenleg is ő a forradalom legismertebb felkelőparancsnoka, aki erkölcsiségével, bátorságával, az igazságba vetett hitével óriási hatással volt a környezetére forradalmárként és fogolyként egyaránt.
Az első rész (Magyarbánhegyes - Auschwitz - Budapest) Angyal életének első 28 évét foglalja össze. Ehhez a legfontosabb forrást Lukácsy András kötete (Felismerem-e Angyal Istvánt?) jelentette. Nagy segítségemre voltak még Eörsi István visszaemlékezései, valamint Balogh István holocaust-kutató pontosításai is. Valószínűleg e rész még sokkal teljesebb lett volna, ha fennmarad Angyal naplója és feleségével folytatott levelezése. Ám utasítására ezeket 1956 novemberében elégették.
A második rész Angyal István forradalom alatti cselekményeiről, szerepéről szól, mégpedig a saját frissen (1956. november 25.) megírt önvallomásában, amely talán az egyik legfontosabb kordokumentum. Azért választottuk ezt a rendhagyó szerkesztési megoldást, mert Angyal forradalomban kifejtett tevékenysége mintegy 90 százalékban ebből a forrásból ismerhető meg, ezért célszerűbb - a szükséges apparátussal - ezt megjelentetni, mint lényegi különbségek nélkül hasonlóképpen újraírni. Vissza