Angol nyelvkönyv I.

Előszó

HANGTANI BEVEZETÉS
Beszéd és írás
A nyelv mindenekelőtt beszéd. Története folyamán az ember hosszú ideig csak beszélte nyelvét, az írás, azaz a beszédben kialakult nyelv rögzítése, sokkal később keletkezett. Az egyes nyelvek írása hosszú történeti folyamat eredménye, amely olykor pontatlanul és következetlenül rögzíti a beszéd hangjait. Így van ez többé-kevésbé a legtöbb nyelvben. A magyar helyesírás viszonylag pontosan tükrözi beszédünk hangjait, néha azonban mégis eltér tőlük. A látjuk szóban pl. a ty hangot tj betűkkel jelöljük. A vasgolyó szóban s betűt írunk, de a kiejtett hang nem s, hanem zs.
Az angol helyesírás feltűnő jellegzetessége az, hogy ugyanazt a hangot többféle betűvel (betűkapcsolattal) jelöli, ül. ugyanazt a betűt többféle hang jelölésére használja, A hosszú í hangot pl. az et í, ea, ee, ei, ie betűkkel, ill. betűkapcsolatokkal jelöli, az í betű viszont nemcsak hosszú í hangot, hanem egyéb hangokat is jelöl.
Mivel az angol írás igen nagy mértékben eltér a beszédtől, lényeges, hogy a kiejtést az angol helyesírásnál pontosabb módon rögzítsük a magunk számára.
Erre szolgál az egyszerű, könnyen elsajátítható fonetikus írás. Ha pl a hosszú í hangot minden esetben így jelöljük : [i:], akkor a sokféle betűjelzés nem fog félrevezetni. A tea (magyarul is : tea) szó fonetikus átírása [ti:] pontosan mutatja, hogy az ea betűkapcsolat a hosszú i hangot jelöli. Ha azt írjuk le : bee (méh), itt is a fonetikus átírás [bi:] fog rávezetni arra, hogy ebben az esetben az ee betűkapcsolat jelöli a hosszú i hangot. A fonetikus átírás igen egyszerű és következetes jelrendszer: valamely jel mindig ugyanazt a hangot jelöli, és egy adott hangnak mindig ugyanaz a jel felel meg.
Az angol hang azonban nem mindig azonos a magyar hanggal. Az angol ember egyes hangokat másképpen képez, mint a magyar, és vannak olyan hangok is az angolban, amelyek a magyarban nincsenek meg. Ezért a helyes hangképzés, kiejtés szabályait figyelmesen kell tanulmányoznunk.
Könyvünkben az angol nyelv beszédhangjainak jelölésére a Nemzetközi Fonetikai Társaság (Association Phonétique Internationale, rövidítve APhl) által elfogadott és nyelvkönyvekben, szótárakban, tudományos művekben általánosan alkalmazott jelrendszert használjuk. Ez a jelrendszer a latin ábécé hagyományos betűin kívül néhány különleges jelet is alkalmaz. A hosszúságot kettőspont, a hangsúlyt a hangsúlyos szótag elé tett felemelt vessző jelzi. A fonetikusan átírt szavakat szögletes zárójelbe tesszük. Vissza