Angliai vázlatkönyv

Előszó

Egy baráti és szakértő olvasó az alanti írásoknak ezt az alcímet adta: «az első fecske emlékiratai». Tulajdonképpen ez lehetne ezeknek az írásoknak igazi és találó címe. Találó, mert kifejezi, hogy írója hosszú háború és oly sok viszály után elsőnek szállhatott le Angliában a kortárs magyarok közül a Világifjúsági Kongresszus meghívásának jóvoltából. Találó ez a cím azért is, mert rövid időbe szorult futó és ellenőrizetlen élményeket és benyomásokat ír le, egy cikázó madáré, amely hirtelen és röptében súrolja a tornyokat és háztetőket.
Amikor e naplójegyzeteket a kiadó az olvasó asztalára teszi a szerzőnek két reménysége van a jó fogadtatásra. Az egyik, hogy ez első magyar látogatás naplójegyzetei minden hiányosságuk és szerénységük mellett is mondanak neki valamit a Csatornán túli világról. Legalább egy részét annak, amit e világból a szerző hallani vélt. A másik reménysége: az olvasó észreveszi bennük annak a régi magyar hagyománynak a követését, amely hol emberségesebb börtönviszonyokat, hol egyensúlyos reformokat, hol szabadabb-szelesebb levegőt keresett és talált Angliában. E helyt mondok köszönetet azoknak az angliai magyaroknak, akik lehetővé tették, hogy a vándor szükös idejéből és lehetőségeiből aránylag gazdag tapasztalatokra fussa, s annak az Angliának, azoknak az angoloknak, akik az akkor még forma szerint ellenséges ország fiát barátságosan, multunkért vád nélkül, jövőnkért reménykedve fogadták. Remélem, hogy ez a kis írás csak kezdete egy bővülő és mélyülő sorozatnak, amely a magyarul fogalmazott európai szerelmes földrajz munkájaként folytatódhatik majd Angliáról és más testvér hazákról. Vissza