Ánglia története I.

Előszó

Helyesnek véltem az "Anglia története" folytatásának tisztára irt s lord Macaulay által átnézett e részét közrebocsátani. Ugy adom azt át a közönségnek, a mint hátra hagyatott: egy sor közbeszurása, egy hivatkozás igazolása, egy forrás fölkeresése s megvizsgálása nélkül. Barátai segitségével ugyan sok hiányt kipótolhattam volna; de jobb szerettem s azt hiszem a közönség is jobban fogja szeretni, hogy a körünkből eltávozott nagy szellem utolsó eszméi minden változtatástól, kivéve a mit maga tett rajtuk, szentül megőriztessenek. Az átnézett kéziraton kivül, még csak egynehány lap maradt fönn Vilmos uralkodása két utolsó hónapjának egy megkezdett darabos vázlatával. Ebből némi nehézséggel birtam tisztába hozni Vilmos halálának elbeszélését. Nem próbáltam azt az előző részszel összeolvasztani, vagy pótolni rajta azon javitásokat, melyeket tán a szerző művészi keze tett volna. Bármily tökéletlen lesz is az, ugy hiszem örömmel és érdekkel fog az fogadtatni, mint az ő nagy hőse életének szükséges befejezése.
Csak hálás köszönetemet kell még kifejeznem azon szives utmutatásért és segélyért, melyet két legkedvesebb s legtiszteltebb barátjától Milman dekántól és Ellis urtól nyertem. Vissza

Fülszöveg

Részlet:

"Ánglia történetét szándékom irni, II. Jakab trónraléptétől fogva élő emberek emlékezetéig. Előadom a hibákat, melyek, néhány hónap alatt, a hű nemességet és papságot elidegenitették a Stuart-háztól. Leirom annak a forradalomnak a folyamát, mely a fejedelmeink és parlamentjeink közt folyt hosszu tusának véget vetvén, a nép igazait és az uralkodó ház jogczimét közös alapon egyesitette. Elmondom, mit védetett meg hatályosan az állam új szerkezete kül- és belföldi ellenektől, sok zivataros éven által hogy azon szerkezet mellett, a törvény tekintélye s a tulajdon biztossága összeférőnek mutatkozott a vitatás és egyéni hatáskör addig nem ismert szabadságával; hogy a rend és szabadság szerencsés egyesülése olyan jólétet idézett elő, a milyenre az emberi dolgok évkönyvei példát nem mutatnak s mint emelkedett hazánk, lealázó hűbéri helyzetből, gyorsan egyensúlyra az európai hatalmasságok közt; miként növekedett gazdagsága és hadi dicsősége egyaránt; miként alapitott bölcs és határozott jólelkűség olyan közhitelt, mely minden régibb időszak államférfiai előtt hihetetlen csodákat teremtett; mint alkotott az óriási kereskedés olyan tengeri hatalmat, a melynek irányában minden más, régi vagy új időszakbeli tengeri hatalom elenyészik; mint egyesült végre Skóczia, hosszas időkig tartott ellenségeskedés után, Angliával, nem csupán a törvény kapcsolatával, hanem az érdek és hajlam fölbonthatatlan kötelékeivel; mint lettek Amerikában a britt gyarmatok rövid idő alatt hatalmasabbak és gazdagabbak, azon királyságoknál, a melyekkel Kortez és Pizzaro V. Károly birodalmait egykor növelték; s miként alapitottak Ázsiában britt kalandorok oly birodalmat, mely nem kevésbé fénylő és állandóbb, mint nagy Sándoré volt." Vissza