Angelika Sarokasztal emlékfüzet 1974-1993

Előszó

1974- január 27-én, Angelika napján indítottuk el az „Angelika Sarokasztal" estjeit. Az első három évben Jancsó Adriennel közösen szerkesztettük a műsorokat, az akkori Irodalmi Színpad szervezésében. Azzal az elhatározással indultunk - s ezt az elvet igyekeztem mindvégig megvalósítani hogy a „Sarokasztal"-nál csak az irodalom szempontjai érvényesüljenek, és ott minden író helyet foglalhasson.
Az első években leginkább azokat kértük föl, akik akkoriban ritkán szerepeltek-szerepelhettek a nyilvánosság előtt. Igyekeztünk szóhoz juttatni az akkor még kevésbé ismert fiatalokat is, így az első est Kiss Annáé volt.
Később egy-egy összefoglaló címmel indítottam sorozatokat; pl. „Kettős tükörben" (amikor idősebb írók általuk választott fiatalabbakkal tartottak közös estet); vagy „Mi van a fiókban?" ezzel a címmel azokból a művekből hangzottak el részletek, amelyek nem jelenhettek, vagy még nem jelentek meg), „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll - mi hát az író dolga és az irodalmi lapoké(kérdeztük 1989-90-ben); „Ülj le közénk ... beszélgessünk majd „Ülj le közénk ... beszélgessünk barátommal" (a barát ilyenkor valamely más művészeti ágból jött beszélgetőtársnak: így zenével, kiállítással is bővült a program). Ezt a sorozatot szerettem volna folytatni, ha ...
Mikor az Irodalmi Színpad színházzá alakult, nem vállalta tovább a „Sarokasztal"-1. De mindig akadt - az utolsó pillanatban - támogatónk. Először az Editorg kiadó, a Könyvért, majd az MHB. Művészeti Alapítványa. Néhány évig az Sz.F.M.H. volt a szervezőnk. Az utolsó két évben az Angelika kávéház lelkes, művészetszerető vezetője, Bechmann Györgyné is segített anyagilag.
Most, amikor ezt az emlékfüzetet összeállítottam, engem is meglepett, hogy 98 költő, 59 prózaíró, és 65 műfordító, irodalomtörténész (s az utolsó években zenész, képzőművész és építész) szerepelt a „Sarokasztal"-nál. Szorongva gondolok arra, hogy - mivel sajnos, nem őriztem meg a dokumentumokat - valaki kimaradhatott a felsorolásból. Ha igen, ezúttal is elnézést kérek tőle.
Minden költőtől és prózaírótól, aki a „Sarokasztal' vendége volt, válogattam néhány sort az Emlékfüzetbe. Szeretettel nyújtom át, hogy ne feledjék: VOLT 19 ÉVIG EGY SAROKASZTAL. Vissza