Előszó
Bizony mondom néktek, ím eljő a kard s a bárd kora, a farkas-fórgeteg kora. Eljő a Fehér Fagy és a Fehér Fény Kora, az Őrület és a Megvetés Ideje, Tedd Deireádh, a Végidő. A világ fagyban pusztul...
Tovább
Előszó
Bizony mondom néktek, ím eljő a kard s a bárd kora, a farkas-fórgeteg kora. Eljő a Fehér Fagy és a Fehér Fény Kora, az Őrület és a Megvetés Ideje, Tedd Deireádh, a Végidő. A világ fagyban pusztul el, s az új nappal újjászületik. Újjászületik az Ősi Vérből, Hen Ichaerból, a magból, mit elvetettek. A magból, mely nem hajt ki, hanem lánggal lobban fel.
Ess'tuath esse! így lészen! Olvassátok a jeleket! Hogy milyen jelek érkeznek, elmondom néktek - elébb elárasztja a földet az Aen Seidhe vére, a Tündevér
Aen Ithlinnespeath, Ithlinne Aegli aep Aevenien jövendölése
ELSŐ FEDEZET
A város lángokban állt.
Az árokhoz, az első folyóteraszhoz vezető keskeny kis utcák füstöt és parazsat okádtak, a lángok a házak szorosan összesimuló zsúpfedelét emésztették, a vár falait nyaldosták. Nyugat felől, a kikötőkapu irányából egyre erősödött a kiabálás, az elkeseredett küzdelem lármája, a faltörő kos tompa, falat rázó csapásai.
A támadók váratlanul kerítették be őket, áttörték a maroknyi katona, alabárdokkal felfegyverkezett polgár és a céhek számszeríjasai védte barikádot. A fekete csótárral borított lovak úgy repültek át a torlasz felett, akár a kísértetek, fényes, villogó pengék osztottak halált a menekülő védők soraiban.
7
Vissza