Breviárium (aláírt példány)

Előszó

"Már nem csak a falubeliek türelme volt fogytán, az Úristen is egyre nyugtalanabb lett. Nem is csoda, hiszen mindenütt Jaagup teremtményeibe botlott az ember, és nem lehetett előre látni a mester munkájának végét. Az Úr elhatározta, hogy megbünteti őt.
Egy éjjel rátámadt, és próbálta megragadni a hónaljánál fogva. Jaagup nem adta meg magát, rúgkapálva ellenszegült. Jó darabig eredménytelenül dulakodtak, végül az Úrnak sikerült maga alá gyűrnie Jaagupot. Megragadta a hason fekvő öregember homlokát, és rángatta a fejét, csak úgy ropogtak a csigolyái.
Jaagup felnyögött, összeszedte minden erejét és megfordult, így sikerült az oldalával leszorítania az Út lábát. Most már szabadon használhatta a kezét, de az erők kiegyenlítettek voltak, és reggeltájt az Úr megszégyenülten kullogott el. Jaagupnak csak a csípője fordult ki egy kicsit, de ez nem akadályozta a munkában.
Gereblyéből és locsolókannából éppen egy hosszú nyakú, gyér hajú, pulykára emlékeztető lényt barkácsolt, amikor egyszerre csak hallja, hogy egy hang suttog a fülébe..." Vissza

Fülszöveg

"Már nem csak a falubeliek türelme volt fogytán, az Úristen is egyre nyugtalanabb lett. nem is csoda, hiszen mindenütt Jaagup teremtményeibe botlott az ember, és nem lehetett előre látni a mester munkájának végét. Az Úr elhatározta, hogy megbünteti őt.
Egy éjjel rátámadt, és próbálta megragadni a hónaljánál fogva. Jaagup nem adta meg magát, rúgkapálva ellenszegült. Jó darabig eredménytelenül dulakodtak, végül az Úrnak sikerült maga alá gyűrnie Jaagupot. megragadta a hason fekvő öregember homlokát, és rángatta a fejét, csak úgy ropogtak a csigolyái. Jaagup felnyögött, összeszedte minden erejét és megfordult, így sikerült az oldalával leszorítani az Úr lábát. most már szabadon használhatta a kezét, de az erők kiegyenlítettek voltak, és reggeltájt az Úr megszégyenülten kullogott el. Jaagupnak csak a csípője fordult ki egy kicsit, de ez nem akadályozta a munkában.
Gereblyéből és locsolókannából éppen egy hosszú nyakú, gyér hajú, pulykára emlékeztető lényt barkácsolt, amikor egyszerre csak hallja, hogy egy hang suttog a fülébe..."
Andurs Kivirähk (1970-) a legjelentősebb kortárs észt írók közé tartozik. Igen népszerű az olvasók körében, és minden fontos irodalmi díjat megkapott már hazájában. Sokoldalú szerző, ír regényeket, meséket, színdarabokat és forgatókönyveket. Végzettségét tekintve újságíró, ma is rendszeresen publikál provokatív és szatirikus jegyzeteket a sajtóban. Vissza