Csecsenföld

Előszó

A tragédia újabb fejezete a repülőgépekkel kezdődött. 2004. augusztus 24. éjszakáján, csaknem pontosan tizenhárom évvel azután, hogy elbukott a Mihail Gorbacsov ellen kirobbantott puccs, két Tupoljev utasszállító tűnt el néhány perces különbséggel Oroszország egéről. Rosztov környékén egy paraszt, akinek már évek óta nem akadt munkája, s aki hozzászokott már a sztyepp süket csendjéhez, hatalmas dörrenésre riadt fel. Az állami televízió tudósítójának azt mondta, hogy az egész égboltot betöltötte a lobbanó fény. Felkelt a nap, és az orosz hatóságok még mindig haboztak, bejelentsék-e, mi okozta a szerencsétlenséget, de addigra már az egész ország tudta, hogy a személyzet és az utasok - több mint kilencven ember - mind meghaltak.
Ezzel a terror új korszaka köszöntött be. A légi katasztrófát követő napokok kiderült, hogy a repülőgépeket két csecsen nő robbantotta fel. A hivatalos szervek azt közölték, az összegyűjtött információk szerint a két nő a csecsen fővárosból érkezett az egyik moszkvai repülőtérre, mégpedig azzal a céllal, hogy öngyilkos merényletet kövessenek el. Egy héttel később egy másik csecsen asszony elsétált a moszkvai Rizsszkaja metróállomás mellett, és amikor az ingázók tömege kitódult a meleg levegőre, felrobbantotta a bombáját, megölte magát és még tíz ártatlan embert. Mind a három nő sahidka volt - olyan öngyilkos bombamerénylő, aki mártírhalálra vágyik. Ők a csecsen ellenállás legújabb katonái. Vissza

Fülszöveg

Andrew Meier a Time magazin moszkvai tudósítója volt 1996-tól 2001-ig, 2003-ban könyvet írt élményeiről és tapasztalatairól, amelynek leghosszabb fejezete Csecsenföldről szólt. A 2004 nyarának végén lezajlott beszlani túszdráma nyomán ezt a fejezetet kiegészítette és külön kötetként is megjelentette.
A Csecsenföld, ha úgy tetszik, egy utazás története, nem egyszerű újságírói munka, hanem valóságos regény, amelyben azonban a szerző minden fontosat elmond a csecsen konfliktus történelmi-kulturális hátteréről és Jelcin 1994-ben, valamint Putyin 1999-ben kezdett háborújának menetéről is. Ahogy Moszkvából Csecsenföld felé tartunk, ragyogó leírásokat olvashatunk az útba eső orosz és kaukázusi városokról, Rosztovról, Vlagyikavkazról, Nazranyról, s különös sorsú emberek történetein keresztül a kaukázusi népek bonyolult viszonyait is megismerhetjük. Amint a hadszíntérhez érve egyre fokozódik a feszültség, már teljes és objektív képet kaptunk a konfliktusnak a XIX. század közepéig visszanyúló okairól.
És azután apokaliptikus képek sorjáznak: a szétlőtt Groznij látványa, élete, s végül "a sötétség mélye", egy Aldi nevű falu, ahol az orosz különleges erők "zacsisztka", azaz tisztogatás címén tömeggyilkosságot hajtottak végre. Ez az esemény a mű "csúcspontja", ennek pontos menetét próbálja számos beszélgetésben feltárni Meier.
A kitűnő könyvecske óriási intenzitással sugallja, micsoda pokol, mennyi emberi tragédia, milyen mérvű cinizmus és opportunizmus van a híradókban látott rövid képsorok vagy a politikusok optimista nyilatkozatai mögött. Vissza