A pillanat mámora

Előszó

Részlet a kötetből:

"Egyik viharos, esős februári napon csoportosan ballagtak a munkások és munkásnők a faluból a gyárhoz vezető sáros úton a gyártelep bejárója felé.
Alig harminc lépéssel odább látható a „Szövőnőhöz" címzett vászon- és kartonszövő és festőgyár vöröstégla tetejével, hatalmas fenyőktől körülvéve, melyeknek sötétzöldje még kirívóbbá teszi a homlokzat fehérségét.
A kétemeletes épületet, melyben az árúcsarnok, az iroda és műhely van elhelyezve, balra a gyáros lakásával a hosszú beváltó-épület köti össze, amely a felügyelő lakását, a festőházat és a szárítót is magában foglalja. A kél főépületet elől egy nagy udvar választja el.
A munkások, akik között felismerhetők a festők a kék foltokról, melyeket az indigó hagyott öltönyeikben, összerepedezett kezeiken és arcukon s a fonalhúzók, majdnem mind fiatal lányok a széltől összekuszált hajjal, egyszerű kartonruhában, - lassan haladtak nehéz facipőikkel a mély, ragadós sárban. Kettő-három egy-egy esernyő alá bújt s némelyik még az ebédjéről maradt kenyérhéját majszolta sebtiben. Az udvar nagy kapujához érve, a munkásnők az eresz alatt csoportosultak, tréfásan megszólva az elkésetteket, akik lélekszakadva csatlakoztak az előbbiekhez. Most megkondult a gyár harangja, munkára szólította az érkezetteket; a kapu egyik szárnya felnyílott és az egész csapat az udvarra tódult s azon keresztül menve, csevegésükkel és facipőik kopogásával azt egészen betöltötték. Vissza