Andrássy Kurta János szobrászművész

Előszó

Andrássy Kurta Jánost sokan prófétának tekintik, amolyan hitvallónak, aki hivatása teljesítéséhez nélkülözhetetlennek tartja az eszmei indítékok tisztázását. A művészetek története folyamán az efféle szándék nem volt ritka, századunkban azért tűnik ez szokatlannak, mert a l'art pour l'art félreértése csapdába ejtette az esztétikusokat, a műkritikusokat és - óhatatlanul - sokakat a művészek közül is. Pedig ha meg lehet szabadulni a szólamoktól, az elvek, nézetek elgépiesedésétől, dogmává merevítésétől, kiderülhet, hogy a „művészet a művészetért" jelszavát nem kellett volna az öncélúság híveinek átengedni, mert ez a mozgalom alkalmas volt az alkotó elme felelősségérzetének tudatosítására feladatai vállalásakor. A műalkotás maradéktalanul akkor felel meg ősi rendeltetésének, ha eleget tesz az ember és a világ viszonylatában érvényes törvényszerű kapcsolatok megismerése iránti igénynek, s tud valamit közölni a lét és sors lényegéről. A jelentős művek - ugyanis - az ismereteket gyarapítják, a humán tudatot fejlesztik, érvekkel és sugallattal tájékoztatnak az élet értelméről, a szellemi szépség, az érző szív adományairól, arról, hogy az ember társas lény, a művész pedig szűkebb-tágabb környezetének, személyes megérzéseinek, az egyetemes értékeknek a szószólója. Andrássy Kurta János nem tér ki ezeknek az alapvető művelődéstörténeti meghatározottságoknak a követelményei elől, plasztikáiban csakúgy, mint írásaiban tulajdonképpen elvégzi azt, ami elsődleges tennivalója, vagyis a művészet művelése. Amikor szövegben is közli elképzeléseit, nem programot közöl, nem magyarázkodik, inkább eszmetörténeti kutatásainak az eredményeit publikálja, a munkásságával összefüggő elvi következtetéseit rendszerezi. Hangsúlyozni kell, hogy közreadott vagy kéziratban lévő fejtegetései nem kívánják kiegészíteni művészi teljesítményeit, esetleg helyettesíteni a sok írnivaló miatt el-nem-készült szobrokat. Életművét nem szabad mégoly helyénvaló teóriák illusztrációjának venni. Andrássy Kurta János - ugyanis - szobrászművész, kiemelkedően jeles mestere a plasztikai műfajoknak, szakmai érdemeit jelzi, hogy tagja a művészeti akadémiának; sokrétű intellektuális tevékenysége mellett mindenekelőtt szobrászata tükrözi hitelesen a személyiségét, tehetségének egyediségét, észjárásának egyértelműségét. Körplasztikáiban, domborműveiben, érmeiben jelen van mindaz, ami közügyekben, mestersége gyakorlatában foglalkoztatja, s így formába foglalva érzékelhetők élményei, igazságkereső töprengései, harmóniát teremtő készségei. Vissza